Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

— 1Ü — mölcsei ne szolgáltak volna alapul. Mert minden kor a maga eszméit, a tudományban általa kivívott vagy őseitől átvett igazságokat hagyja a jövőnek legmaradandóbb s legtermékenyebb örökségül, s minden időszak tudományos munkásságának eredménye a következő kor haladásának alapja. Az állatnál örök egyformaságot látunk, ösztönei vasszükségességgel kényszeritik, évezredek óta csak egy, s mindig azon uton jár, czélt soha nem tévesztve. Sem képességgel nem bir, sem vágyat nem mutat korlátolt köréből kiemelkedni. Még az emberreli együtt lét, kinek cselekvését és működését naponként szemlélik, sem volt befolyással házi állataink haladására. A tűz használatára ma sem jutottak el, noha annak jótékony melegét és világát a hosszú téli éjszakákon eléggé érzik. Nem gyengíti meg a mondottak jelentőségét azon ellenvetés sem, hogy vannak Ausztralia szigetein egyes néptörzsek, melyek ismeret s moral-fogalmak tekintetében igen alacsony fokon állanak, és multjokról, történelmi fejlődésről mit sem tudnak. Mert ez még nem bizonyítja azt, hogy arra képességgel sem bírnak. Számos példák fényesen igazolták, hogy csak ugy és oly fokban tökéletesithetők, mint bármely európai, de hiányzott a kellő fölkeltés s a külső ráhatás. Maga Darwin irja: „hogy a fulgianok a legalsó fokon álló vad népek közt foglalnak helyet, s hogy mily nagy volt bámulata, midőn tapasztalta, hogy hárman az említett fulgiánok közül, európaiakkal való rövid érintkezés után, hajlam és szellemi képességekre nézve alig különböztek tőlünk." Az állatok azonban bármily kedvező körülmények, még az emberek közt sem tökélyesbülnek, s ha idomítás által némi ügyességet nyernek is, ez is az ember müve, s visszabocsájtva az ügyessé idomított lovat vagy majmot, a majom- vagy lóseregbe, nemcsak faját nem tökélyesbiti, hanem maga is vaddá lesz, mig az ember egyéniségében egész nemét képviseli s tökélyetesiti. S ha már az érzéki világra vonatkozó értelmiség is hiányzik az állatoknál, mit szóljunk akkor az észről, az eszmék tehetségéről? Mert mig egyéb tehetségeink az anyagi világgal foglalkoznak, eszünk túlszárnyalja az anyagi, az esetékek és okozatok világát és az érzékfölöttibe emelkedik, hol eszméi által igyekszik megközelíteni az átalánost, a végtelent, mindennek absolut létokát. A puszta tudásnál meg nem áll, hanem rendszeres, tudományos ismeret után sovárg, azaz fürkészi a kül- és belvilág okait, s fáradtsággal gyűjtött ismereteit elvekre alapítja. Minden feltételes, minden okozat itt alatt és mindenütt a világon; hol okozat van, ott feltétlennek, okozónak is kell lenni, és pedig végtelennek öröknek, mert az emberi ész bár véges, mégis csak a végtelenben nyughatik meg tökéletesen. „Opinionum commenta delet dies, naturae judicia confirmat," mondja Cicero. E gondolat lelkünket magasabbra emeli az eszményi világba, ama fensőbb világ fénykörébe, hol az igaz, szép és jó eszméinek valósítása által igyekszik megközelíteni a végtelent. Minden ember, minden miveltebb ember keblében torlódik föl időnként ama prometheusi láng és vágy, — ismerni a dolgok mibenlétét, a világot összetartó erőket, a magasabb erkölcsi világrendet, ismerni és tudni mindazt, mit az ó és ujabb világ legjelesebb tehetségei gondoltak, s együtt érezni, mit a legnemesebb keblek éreztek. Az ember tudja, hogy rendeltetéssel bir, s hogy az nem csupán abban áll, hogy az anyagiakban haladjon, hogy érzékileg élvezzen, hogy szántson, vessen, lakhelyet épitsen, s földi léte anyagi ügyeinek békés rendezése s élvezetében teljék el, — hanem hogy vannak szellemi szükségletei is, — hogy kibontakozva a mindennapiság zajából, lelki szemeit az örök igaz, örök szép és jó, szóval az eszményhez, a föltétlenhez az Istenhez emelje. Egyéb vágyaink puszta kivánatok is maradhatnak, de lelkünk magasabb követelésénél egy szó viszhangzik öntudatunkban, s e szó ,kell.

£ Érzéki vágyaink kielégítése, bármi indokból történjék is, érzékiségünknek megfelel, de lelkünk követelései csak szentebb czéltól ihletve felelnek meg rendeltetésüknek;— az igaz, szép és jó csak önmagukért keresve, gyakorolva, állhatnak czélul éltünk haladási pályáján. Mindezekről még a legtökélyetesebb szervezetű állatok csak sejtelemmel sem birnak. Maguk az állatvilág leglelkesültebb barátai bevallják, hogy az igaz, szép és jó, kötelesség, jog, erény, szabadság, halhatatlanság, túlvilág, és Isten eszméjéről még csak szó sem lehet az állatoknál '), mert a mit Yogt Károly beszél: „hogy az ütlegek, melyeket a medvebocsok az öregektől kapnak, nyilván mutatják, hogy az állatoknak is vau fogalmuk a szülői tekintélyről s a fiúi engedelmességről, az emberi erkölcstan alapszabályai tehát nem ismeretlenek előttük; - vagy midőn azon tényből, hogy még a legbátrabb kutya is, némely sajátságos tüneménynél, melyről orra nem adhat kellő fölvilágosítást,— oktalan félelmet árul el, — azon következtetést vonja, hogy a kutya nyilván a kisértettől fél, s ezután az ismeretlentől való eme ') „Dem Thiere mangelt das Bewusztsein eines harmonischen Zusammenklingens aller Gesinnungen und Handlungen nacli einem Grundsatz, einer Hegel und einem Gebote. Darum ruerkt das Thier vom untersten bis zum obersten nichts von einem Widerspruch seiner mordlustigen raubsüchtigen Handlung mit einer sittlichen Regei, darum ist es keiner wahren inneren Beschámung durch sich selbst, keiner Reue fahig Dem Thiere schwebt keine Idee von Heiligkeit, oder sittliclier Vollkommenheit vor Es bleibt hier Embrió, Saugling, Kind," Scheitlin, Versuch einer vollstándigen Thierseelenkunde. Stuttgart.