Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 53 —

Méhek,*

Konrád erdőőrnek hires méhese van itt a szomszédban. Nem afféle hárs ágy*8 pipizó, ahol olyan fölséges alvások estek a hajdanimban, mig fontos almák sárgultak a p rlcokon és hütött borocska várta a nermetes ur éb redésé; a sirokb n Ezekbe a régifijta méhesekbe csak ürü yn k kellettek a méhek s az iksdábu asztal al-tt esz tendőszámra fdbon atli? ul az első ma gyár méhészeti újság. (Nem tudom, íregvan e még Kár volna ér é, hí megszült volna, mert olyan tekintélyes cimü újság nem lesz többet a világon „A Köze'ben év a Távo bari Körül tekintő Szorgalmas Méhész“ — ez volt a cime Köny/oen csak egyet tu d »k ilyen kifejezésteljes cimüt. „A szén- vedelmes dmnyészM. Azt gondolom, Szontá h Gu ztáv irta. Szinte maga előtt láfja az ember a szenvedelmes dinnyés t, amint puskával a vállán és tomahawkkal az ölében eltapossa a ló bogár-kát.)

Most persze minden máskép van, mint régente volt Van D ierzon kaptár, LaR stroch kaptár, Dadaut káplár, van átmeneti kas, mézpörgetö gép, fü iö őkorső, eres tékűsztitó, rajföcs- kendez*, födele zőkés, anya kalitka s herefogó, még un fejtám és lazakar is V n, csak éppen méz nem igen van uj bb időkben. No, de úgy szép a tudomány, ha önzetlen.

Konrád ur mfhese nagyszerű intézmény. A kap'árok üv g álán keresztül Iá om, hogy mostanában milyen öröm lehet m hnek lenni. Még tán külön fulmk-manikü'ja is van mindnyájuk nak, úgy föl vannak szerelve a méh* Iratkozzék be az Universités Könyvbarátok Szövetségébe, negyedévi 50.000 K-ért évenkint négy gyönyörű könyvet kap több mint 400.000 kor. értékben. Felvilágosítást ad a Fejérmegyei Napló szerkesztősége. E pompás csevegés az 1926. évi egyik kiadványból mutatvány.

kényelem minden eszközével, A vád* méhek anyja az erdm alighanem azzal kecsegteti rakoncátlan kis fia t hogy csak viseljék jól magukat, akkor föl veszik őket a Konrád ur méh-interná- tusába urigyereknek.

Udvariasságból ácsororogtam egy kicsit a méhesben, de őszintén szólva, nem nagyon érdekelt a nap szőke gyermekeinek rezgése az üvegen be ül. Maetemick után mi újat láthatna ma gamf rma szegény nézelődő a méhek életéb ni ? De különben se nagyon kedveltem a méheket soha. Nagyon okosak, nagyo i rendesek és fölháborítóan szó galmasak nekem ahhoz, hogy szeressem őket. Elenszenvemben nagy része lehet a bölcs interne**njk is, amelyeK addig áilitoüák elém példának a méhet, meg a hangyát, hogy akkor is beléjük lehetett volna utálnom, ha kedvelem őket. Azt h szem, minden jobbérzésü gyerek igy jár velük. Mi csoda lelketlenség is kétezer év óta mindig arra tanít ni a gyereket, hogy 1 gyen olyan utálatos fösvény, mint a hangya és hagyja éhenvesmi Isten dalos bogarát, a tücsköt! Jó, hogy az emberek sokat elfelejtenek abbil a rosszból amire a legkiválóbb pedagógusok tanítják őket.

Az én szememben mégis az a leg nagyobb büRe a mékecskének, hogy nincs a teremtésben több olyan mathe matikus, mint ő. Ezt egy nagyon ér dekes történettel tudom bizonyítani. — Azzal nem szolgálhatok hirtelenben hogy hol olv stam, de arról hitelek hogy nem kitalálás. A tényre és a nevekre emlékszem, legfö jebb a számok n m egészen vágnak. De ezt akármilyen méhészeti könyvből kontrol láthatja, aki annak jobban hisz, mint nekem

— Reaumur, akiről nem kell azt hinni, hogy a hőmérőről kapta a nevét, egyszer azt a pályakérdést tűzte