Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
71 — Óvatosan. Leány: Mégse szép Pista, hogy te a mamát sárkánynak nevezted. Hát akkor mi vagyok én? Fiú : Azt majd megmondom pár évvel a házasságunk után... Otthon. — Hát haza jött újévre, András bá’f Akkor hát nagy disznótort csapunk! — Hagyja el Rézi néni! Jól laktam én már azzal a sok disznósággal, ami Pesten történik... Az már más! — Micsoda? Te megverted a Ferikét? Hát nem tudod, hogy az embernek még az ellenségét sem szabad megverni ? — De hiszen a Ferike nem is ellenségem, hanem testvérem! Fogadalom. — Smithné, maga újévkor megfogadta, hogy nem iszik többet. — Persze, hogy megfogadtam. — De hisz épp annyit iszik, mint azelőtt. — Annyit csakugyan iszom, de nem — többet. Érdekes olvasmány. Irén : Mikor ezt a könyvet olvasom, szinte kedvet érzek a férjhezmenetelre. Vera : Én akkor is kedvet érzek, ha nem olvasom... A jövő tervei. Fogházigazgató (a szabaduló rabhoz)» Van valami terve, hogy fogja ezentúl megkeresni a kenyerét? A szabaduló rab: Igen, egy bank meg egy csemegekereskedés... Ami már súlyosabb. — Nekem azt mondták, hogy legjobb lesz, ha hamarosan külföldre megyek. — Óh, azok a doktorok csak ijesztgetik az embert. Nem muszáj a .doktornak mindjárt hinni. — Nem a doktorom adta ezt a tanácsot, hanem — az ügyvédem. A bátor ló. — Nos, megnyerte a ló, amelyik fogadott, a versenyt? — Nem nyerte meg, de azért bebizonyította, hogy nagyon bátor állat — Hogyan? — Végig kergette az összes lovakat az egész mezőnyön.
