Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Helycsere kellene. — Borzasztó pechcm van a szomszédaimmal. Äz is, amelyik énekel és az is, amelyik zongorázik, megbetegedett. — Ez olyan baj? — Igen, mert amelyik zongorázik, torokfájást kapott, amelyik pedig énekel, annak az ujjai lettek reumásak. így nem unalmas, — Kegyed már öt éve menyasszony. Nem unalmas ez magának ? — Ó nem. Mert a vőlegényem nem mindig ugyanaz. A kisebb baleset. Tanító néni kérem, a Pista leesett a székről és eltörött a lába. — Szent Isten, az uj széknek? Hogy érdekesebb legyen. — Ha én egy regényt olvasok, mindig a közepén kezdem, hogy nemcsak a végére, de az elejére is kiváncsi legyek... Féláron. Ä kis város templomában az volt a szokás, hogy a pap a menyasszonyt az esküvő után megcsókolja. De a menyasszony nem akart belemenni ebbe a szokásba és arra kérte a vőlegényét, hogy mondja meg a papnak, hogy az esküvő után őt ne csókolja meg. Ä vőlegény eleget tett a kérésnek. — Megmondtad a papnak, — kérdezte a menyasszony, — hogy ne csókoljon meg? — Meg, szivem, — szólt a vőlegény. — És mit felelt rá? — Äzt, — mondta a vőlegény — hogy akkor az esküvőt féláron is megcsinálja. Hű barát. Äz ifjú költő dicsekszik: — Eztán kétszer annyian olvassák majd a verseimet. — Nem értem, — szólt a költő egyik legjobb barátja. — Csak nem házasodtál meg? TELEFON 14« SZ. KORAI TELEFON 144 SZ. CUKORKAARUHÁZA ÉS FÜSZERKERESKEDÉSE SZÉKESFEHÉRVÁR, NAGY SÁNDOR-UTCA 4.
