Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 61 A házasságközvetitönél. — Nos, hogy van megelégedve a család* dal ? Úgy - e, milyen finom emberek ! A leány szép, a vacsora kitűnő volt és valódi ezüst evőeszköz volt. — Ez nnm mérvadó. Az. ezüstöt kölcsön is kérhették — Ugyan menjen, ki az a polond, aki ilyen rongyos famíliának ezüstöt ad kölcsön. A károsult. Egy faluban tűz volt s néhány sáz leégett. A károsultak számára gyűjtést inoitottak meg s az egybegyült összeget felosztották. Osztogatás közben jelentkezett a falu egyik zsidója is, akit a tűz megkímélt. — Hát maga mit akar ? — kérdezte a szol- gabiró -- magának is elégett valamije ? — Nem, kérem — felelte a zsidó — de én is nagyon megijedtem! Nehéz az élet. — Ma volt az életem egyik legszomorubb napja. Öten vagyunk és nem volt semmi ebédre., — És mi lesz vacsorára ? — Házi rend szerint a déli maradék. Családi kör. Apa : Beütött a bessz. Megbuktam. Fiú : Én is úgy jártam. Megbuktam latinból és földrajzból. Gondos apa. A nagyképü apa, akinek világéletében semmije se volt, de szeretett nagyurat játszani, beszámolt a vőlegényjelöltnek a hozományról: — A leányomnak van egy háza! — Hol? — ha szabad kérdeznem. — Most fogják felépíteni. Megkapom a hatvanszázalékos építési hitelt s erre kapok negyven százalék kölcsönt... — Ja úgy! S erre akarja a leányát — kosztba adni? Malicia. — Ugye, drága uracskám, csináltatsz nekem egy pókháló finomságú selyem estélyi ruhát? — Hogyne, édesem! A kelme már meg is van. Most szedtem le a szekrények közül a pókhálót ! Konkurrencia nélkül. Két vigéc beszélget. — Tudod, minek köszönheti Kolumbus az egész dicsőségét? — Minek? — Annak, hogy akkor még nem volt oly nagy a konkurrencia. Amerikát nem födözték fel az orra előtt . . . Ami igaz, az igaz. — Alig egy órája, hogy angyalodnak neveztél s most ezt az olcsó uj ruhát se akarod5 megvenni? — De édesem: hát van az angyaloknak5 szükségük ruhára? Az amerikai gyermek. — Hogyan mered azt állítani, hogy az ame- rikai törvények rosszak? — Mert nem lehet válőpört beadni az en«^ gedetlen szülők ellen. A hű fénykép. — Bizonyos, hogy Leona barátnénk az up fotográfiáin nagyon jól el van találva. — Honnan gondolod? — Mert senkinek se akarja a képeit megmutatni. Uj tanintézet. János bácsi olvassa az újságot és erőseit5 csóválja a fejét: — Éjnye, ejnye, hogy mi mindent ki nem tanálnak azok a városiak! Itt olvasom, hogy* aszongya: bakteorológiai intézet! Azelőtt, ha valaki bakter akart lenni, nem kellett neki elébb intézetbe járni! Legfőbb föltétel. — Manapság igazán sok kell, hogy valaki becsületes ember maradhasson. — Igen, legalább évi ötven millió létminimum. A takarékos Szidike. — Barátom, végre szilárd az elhatározásom: feleségül veszem Szidikét. — És mi szilárdította meg az elhatározás sódat? — Mert meggyőződtem róla, milyen takarékos. Ugyanis levélben kérdeztem meg tőle?- eljön-e hozzám feleségül? S képzeld: nem felelt a levelemre, mert nem csatoltam hozzá válaszbélyeget! Ajánlatos könyv. — Ez a könyv drága, de aki elolvassa : halálra kacagja magáti — No, akkor megveszem az anyósomnak! Jobb taktika. — Tudod, édesem, ha a férjem haragszik: rendesen azzal fenyegetem meg, hogy haza megyek a mamához. — Rossz taktika. Fenyegesd meg azzal, hogy v elhívod a mamát! János bácsi elismerése. János bácsi egy szép arcképet néz és felkiált: — Nem ismerem, hogy ki volt. — dé akárki volt, jól el van találva!
