Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
62 — Baleset Autózó: Én nem vagyok a hibás. Én már hat év <5ta hajtok és sohasem gázoltam el senkit. Gyalogos: Igen? Én már 40 év óta gyalog járok és még sohasem mentem neki egy an- íónak sem. Mi az oka? A nő : Miért nem láthatjuk soha az ön feleségét fürdőruhában. A férfi: Ha látná, akkor megtudná, hogy miért nem látja. Az uj tisztesség. — Az én apám alatt egyszer már tízezer ember állott. — Igazán ? Olyan nagy pozíciója volt az .apádnak ? — Nem, de pilóta volt. A veszedelmes ember. — Látod, ez az ember falvakat gyújtott fel «és embereket ölt meg. — Hát ki ez a rémes emder? — Egy regényíró. A ravasz gyermek. — Papa, mit csinálnál, ha valaki eltörné a szalonban a nagy vázát? — Jól elverném. — Hát akkor csak készülj elő, papa, mert — a mama törte el. Kompromisszum. Férfi : Nagyon éhes vagyok, menjünk, igyunk egy kávét. Nő : De én teát akarok. Férfi: Akkor valami kompromisszumot kell kötnünk. Nő : Helyes, igyunk mind a ketten teát. Az apjától hallja. —'Nem értem, miért házasodnak a férfiak? 'Az agglegény a legboldogabb ember a világon. — Hát ezt miből gondolja? — A papa mondogatja mindig. Gyöngéd férj. — Hogy van az, hogy maga épkézláb kijött az égő házból, a felesége pedig ott veszett ? — Oly édesdeden aludt a lelkem, hogy véteknek tartottam volna fölkelteni... Szerencsés apa. — Na hát férjhez adtam a hatodik lányomat — Gratulálok, barátom! — Csak az a baj, hogy az első öt még i nyakamon van. Szerény asszony. — Mért ir olyan sokat a feleségének? Az enyém megelégszik, ha csak két szót írok neki. — Két szót? — Igen. A nevemet — egy csekkre ... A relytély kulcsa. — Hidd el nekem, hogy mi nők adjuk a férfiak számára az élet savát. — Igen. Valószínűleg erre isznak annyit a férfiak. Bemutatás. Társaságban így mutatnak be három gráci kisasszonyt: — A három grácia! Három Budapestit pedig így : — A három pestia ! Halál ellen van orvosság ! Samu bátyám peállit a jegyzői irodába : — Jedző uram, má félesztendeje gugyibás- kodom. Nem tok kigyógyuni a bajombu. Érzöm, hogy ekő patkuni. Mondok : testámen- tumot kőne tennöm. — Fölösleges az, Samu bácsi. Úgyis a lánya, meg a veje örököl mindent. Vagy talán másra is akar valamit hagyni ? 1— Sömmit. Csak gyerőkeimre hagyok mindönt. Azért csak csinyája mög, jedző uram Ne sajnája a fáradságát. Mögfizetök érte szívesen. Elkészült a testámentom. Samu bátyánk félesztendő múlva újra beállít a jegyzői irodába : — Memmeg ett vagyok jedző uram. Testá- mentomot akarok tönni. — Változtatni akar az elsőn? — Nem én! Csak igyenősen ammód szőrén!, mint az első vót. — De hát minek akkor uj testámentom ? — Hát tuggya mög, jedző uram, a dolog igy áll : egész addétig, amíg testámentomot nem írattam, folyvást gágyibás vótam. Sö étöm. sö italom, söm éjjeli nyugodamam. Oda vótam egészen. Mihánts a testámentomot mögirattam, tüstént möggyógyutam. Mi hasznát, mikd sömmi patika-ször nőm hasznát?! Azért csak hja mög a jedző uram uj- bu. Ne sajnája a faradságát. Én se sajnálom a kétségét. — Ezt rekomendálom mindön halálos betegnek. írasson testámentomot. Ha sömmi nem haszná e haszná! A villásreggeli. Összeveszik két béreslegény és jól helybenhagyják egymást a vasvillával. Bíró elé kerülnek. — No Pista, hát mit csináltatok? — Semmit tekintetes uram, csak villásreg- gelivel traktáltuk egymást.
