Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
azt mondják a végrehajtás a rendőrségre tartozik. Futunk a rendőrségre, azt mondják menjflnk a lakáshivatalba. Eltelik egy nap, két nap, egy hét. két hét a hárpia nem mozdul. Sőt mind inkább szemtelenebb lesz. A szőnyegét az ablakom alatt porolta, s mikor rászóltam, azt mondta: kuss, paraszt! Az aprófát a konyhában vágta, a cement mozaikon. Nézze meg, Monsieur, nincs belőle egy ép kocka. A vizveze ék állandóan fofyott a konyhában, s hogy a lefolyó a beleöntött piszoktól eltömő- dött, a viz kimosta a falat. Közben aztán kiderült, hogy valami határidőt el mulasztottunk, s kezdhettük újra elöl röl az egészet. Az első kilakoltatási végzés után tizennégy hónap múlva kezünkben volt a második. Ezzel az uram felment a rendőrségre, s azt mondta: itt a kilakoltatási végzés, kérek karhatalmat. Azt mondja a rendőrtiszt : nem adok. Jó, mondja az uram, majd keresek máshol. Tegyen, amit akar, mondja a rendőr. Az uram erre fogad két napszámost, benjegy a hárpiához, felmutatja a végzést és felszólítja, hogy rögtön hur- coikodjék ki. A hárpia hozzávágja a kancsót. Az uram erre megparancsolja a két napszámosnak, hogy hordják ki a bu tort. A napszámosok fognak egy konyhaasztalt és kitesz ik az udvarra. A hárpia elrohan. A napszámosok visszamennek a konyhaszekrényért, de meg sem mozdithatták, jön a rendőrtiszt három rendőrrel. Az asztalt visszateteti a konyhába, az uramat elviszik Egy óra múlva visszajön. Én siránkozom; baj lesz ebből. Nem lehet, mondja ő, hisz csak azt tettem, amit a törvény parancsolt. Kilakoltattam. Aztán mégis baj lett. Elitélték 45 napra, nem is szólva az ezer frankról. Szóval, most . . .? Igen most börtönben ül a drága jó uram, 70 éves fejjel, aki soha életében a légynek sem vétett, aki soha egy káromló szót nem mondott, s a böjtöt és az imádságot soha el nem mulasztotta. Hát bizony nehéz sor. És a hárpiát Aznap, mikor elvitték az uramat, elment magától. A dunsztos üvegeket kiárusította, a drótkerítést, mert senkinek sem kellett itth’gyta, És most üres a lakás. Azt mondják, öten pályáznak rá és a lakáshivatal nem tud dönteni. No ez cifra eset, Loupard anyó, én azt hittem a győzteseknél jobban mennek a dolgok. Hagyja, Monsieur, azt a győzeimet, inkább tegyen meg nekem egy szívességet. Mikor utazik? Bizony már holnap reggel. •Az istenért, aludjon az éjjel abban a lakásban, s főzze meg spirituszmasinán a teáját. Tudom úgyis, hogy a gpirituszmasinát magával hordja. Aztán döntse fel azt a masinát és hagyja ott az egészet. Hátha meggyullad és elég minden, hogy nem tudnak uj lakót beletenni. Ugye, drága Monsieur, megteszi a kedvemért?“ Miután nem volt kedvem a francia rendőrséggel megismerkedni, visszautasítottam a dolgot. De megnyugodva távoztam. Mindenhol rossz, de talán nem a legrosszabb otthon. —más. HBII VBfltVMáHBV esraajB- is ital into tlEJJ TESTVÉREK VIDÉKI MEGRENDELÉSEKET PONTOSAN TELJESÍT.
