Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
70 Szórakozoítan. Asszony : Azt hiszem férjecském, hogy nem is a tyuk, hanem a bárány a legostobább állat a világon. Férj : Igazad van, báránykám. Korán távozott — Balambér felesége hirtelen meg- némult. — Szegény Balambér, ha ezt megérhette volna! Munka megosztás— Van egy szivarod? — Van, de csak egy. — Kár. — Elszívhatjuk közösen: — Hogyan ? — Én szívom, te meg köpj hozzá ! Ok. — Miért lopta el a pálinkát. — Kérem, nagyon zsírosat ettem. Akadály. — Hogy tetszik a fényképem ? — Nem lehet rád ismerni. — Miért nem ? — A szád be van csukva. Költészet és próza. Udvarló : Oh, Karolin, imádom magát (a padlóra térdel.) lásson engem lábainál a porban . . . Karolin : Azt ne mondja, hogy a padló poros... Én magam söpörtem ki ! Kritika. A pincér beszól a konyhába : — Itt van az a hires iró, de úgy látom, az is csak olyan közönséges ember, mint a többi. — Mennyiben ? Kérdi a szakácsné. — Hát ő is csak azt mondja, hogy a bifsztek olyan, mint a csizmatalp. Hiába való. A rendőr rászól az atyafira : — Hé, miért nincs lámpa a szekéren. Az atyafi magyarázza : — Hiába volna, hiszen a lovam úgyis vak. KérdésA hitoktató az özönvízről magyaráz. — Negyven nap és negyven éjjel esett az eső . . . Egy kis fiú kérdi : — Tisztelendő ur kérem, akkor meg voltak elégedve a gazdák ? Becsület— Pajtás, hiába, legtöbbet ér mégis a becsület — Hát ez hogyan jut az eszedbe ? — Emlékszek arra a kis fehér pin* csire, amit loptam ? — Nos ? — El akartam adni és tiz koronái se akartak érte adni. Aztán vissza vittem., ahonnan csentem és mint becsületes megtaláló száz koronát kaptam. Jobb igy— Hol a feleséged, fiam ? — Valami jótékonysági egyesület ülésére ment. — Ej, ej, nem szeretem a dolgot. Miért nincs idehaza ? Miért nem lát inkább a konyha után? — Jobb igy, édes apám. — Hogy volna iobb ! Az asszony legyen itthon és L-_ón. — Jaj apám, ha tudná, hogyan főz a feleségem ! Ezüatlakodalom. — Na, Borosa, hát mulattak a szülei ezüstlakodalmán ? — Igenis nagysága. És még egyszer köszönöm, hogy szives volt elengedni. — Az anyja jól érzi magát ? — Igenis kérem. — És az édesapja ? — Az nem volt ott szegény, mert már tiz éve, hogy meghalt. Vallatás. — Hát Ella, hol csókolta meg magát először az a fiatalember ? — Az ajkamon. — Ah nem ! Úgy értem, hogy maga akkor hol volt ? — Hát a térdén üitem.
