Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
71 Az ur a háználFérj : Hát sohasem fog az történni, amit én akarok ? Nő ; De igen, édesem, ha te is azt akarod, amit én. Majd. Egy éltesebb ur a liget egy padján ül. Látja, hogy egy gyerek me;ően nézi és közben mosolyog. —• Ej fiam, szól, hát mi mulatságosat találsz rajtam ? — Most még semmit, mondja a gyerek, de ha majd föl tetszik kelni. Mert a ppdot épen az imént mázó ták zöldre. j Udvariasan. — Remélem, elhiszed, amit mondok... — Barátom, én senkit sem szoktam megbántani és nem is akarlak sértegetni ; de ha a polgármester azt kérdené tőlem, hogy ki a városban a leghazugabb fráter, ide sietnék hozzád, hogy a polgármester úr beszélni óhajt v°led . . . Uj asszony. — Na, menyecske, te ölted meg a halat ? — Nem. A szakácsnő. Nem birom el a visitást. A barométer — Mi ez öregem? — kérdi az asszony. A fér magyarázza : — Ez egy barométer. — Ah tudom, Hol kell felhúzni, ha azt akarjuk, hogy szép idő legyen ? A bliccelők. Ketten a vendéglőben : — Fizettél már ? — Nem.. Hát te ? — Én sem. — Akkor mire várunk ? Fölösleges. A mennyiségtan tanár fölirja a képletet, aztán szól : — Most pedig be fogom bizonyítani a tételt. Föláll a jószivü Si mi : Ne tessék tanár ur. Úgy is elhisszük ! Ravasz. —• Hiszen az elveszett láncod arany volt ! Miért Írtad a hirdetésben, hogy : „Egy ezüst lánc elveszett“ . . ? — Tudod, igy talán hamarább visszahozzák. Enyhítő körülmény. Biró (a vádlotthoz, aki baltával agyon ütötte szüleit) Mit hozhat föl enyhítő kö rüimény képen ? Vádlott (sírva). Tessék figyelembe venni, hogy apátián és anyátlan árva vagyok . . . Biztos szer. — Öt évi távoliét után hazatérek és lám, már összes barátaim elfelejtettek. — Miért nem kért tőlük pénzt kölcsön, mikor elutazott ? Magyarázat. — Miért tiltották meg a törököknek a borivást, mig a többnejüséget megengedték nekik ? — Tudta Mohamed, hogy józan ember nem nősül többször. A vicinálison. — Hé, kalauz, miért á ltunk meg ? — Részeg ember fekszik a sínen. — Csak menjünk tovább. Amig odaérünk kijózanodik. Persze. — Katonaember a csatában sohase veszítse el a fejét, magyarázta a tábornok. A hadnagy odaszól a társának : — Persze ! Különben fuccs a nyugdíj ! Fölháboritó. — Borzasztó szemtelen fráter a suszterom. — Mit vétett magának? — Hát számlát hoz és követeli, hogy fizessem már ki. Kidobom, és most még ő perel becsületsértésért. Az már más. — járja az a Borcsa, hogy egy fél kiló cukorért egy óráig marad el ? — Kérem, nagysága, egy kilót hoztam.
