Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

64

— De most tekintsük meg a disznaimat. Nem fogja sajnálni, hogy azokat Is látta ! — Szintén kivül-belül tisztára meszelt, jól aljazott disznóólakhoz kerültek.

— Ha meg nem sértem gazd’uramat, miféle fajtájú disznók ezek? — teszi fel a kérdést Kiss gazda.

— Ezek kétvérüek, vagy másként keresztezettek, — adja meg a választ Hajós Dániel. — Az aszódi javító gazdaság angol kanjához hajtottam két év előtt mangalica kocámat s ezek a fiatal anyák, amelyeket kigyelmed itt lát, ennek a párosításnak az ivadékai s a süldők és a malacok ezen keresztezett anyáktól valók. — ügy tapasztalom, hogy ezek szaporábbak, gyorsabban fejlődők, jól hizók és húsuk is izletesebb.

— Kaphatnék-e ebből a fajtából egy emsét? — veti ki a szót Kiss András.

— Nagyon szívesen adok belőle ! — No de most menjünk az ebédhez, mert az asszony integet és szeretném, ha mielőbb kimehetnénk a határba körülnézni.

Az ízletes ebéd elfogyasztása után kihajtattak a földekre s egy már a kalászát jól kihányt búzatábla előtt álltak meg.

— Célnál vagyunk, Kiss gazd’uram, — mondja vendégének Hajós Dániel. — Ezt a búzát akartam kigyelmednek legelőször is megmutatni. Azt hiszem, érdemes lesz ezért leszállói a kocsiról és beljebb menni, hogy közelről is lássuk. Kétszer sem kellett ezt Kiss Andrásnak mondani, már's a búzatábla szélén volt.

— Csak beljebb, — nógatta Hajós a vendégét, — mert a szélén minden búza szebbnek látszik A kocsiról, vagy a tábla széléről nem lehet megmondani, hogy mit ér a búza. Tiz lépést tettek a búzában, de tovább sajnálták taposni a szép életet, mely egyenletes sűrűséget, egyforma magasságot, erőteljes szárat és rozsdamentességet mutatott. A hosszú kalászokban már szép kövérre teltek a szemek s egy-egy kalász virágjában 3—4 magot lehetett kitapintani.

— Lássa kigyelmed gazd’uram, — szólalt meg Hajós Dániel, — miközben egynéhány buzakalászt simított végig ujjai között, — ez a hatvani nemesített búza. Én még csak az első évben termelem, de Pók Károly, aki a túrái vásáron előttem akarta megvásárolni a tehenét, — mondotta nekem az ősszel, hogy ez a búza nála kataszteri holdanként egy kiló hijján 20 métermázsát adott. Hát bizony én is megpróbáltam, meghozattam a magját közvetlen a hatvani nö- vénynemesitő teleptől, mert igy bizios, hogy azt a fajtát kapom, amely nekem való. Tudja kigyelmtd, az olyan mag, melyet pár évvel ezelőtt vásárolt valaki, az már nem eredeti, hanem úgynevezett utántermelt mag, mely olcsóbb ugyan, de nem lehet oly fajtiszta, mint a nemesitőtől vásárolt mag. Határozottan jobb, ha az eredeti vetőmagot hozatjuk meg, és ha ez valamivel drágább is, nem kell érte sajnálni a költséget, mert mint látja, ha az Úristen úgy akarja, legalább is 12 métermázsára számíthatok magyar holdanként.

— No és mennyivel volt drágább ennek a nemes magnak az ára? — kérdezi kíváncsian Kiss András.

— 30 kg. közönséges búzával, vagy annak árával. De lássa itt a szomszédom búzatáblája, aligha fogja megadni a 7 mázsát magyar holdankint, pedig ő is jó gazda hírében áll. Tehát már az első esztendőben háromszorosan megkapom a többletnek az árát, aztán még 4—5 évre jó vetőmagom van.

— Hát hiszen régi közmondás, hogy a jónak ellensége a jobb, -- vág közbe Kiss András. — De tudja kigyelmed, ne essék zokon, ha megmondom, hogy könnyű ezt igy kigyelmednél elérni, hanem jöjjön az én földemre vele, hadd lássuk, mit mutatna oit a nemesített búza.