Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— Tudja Kiss gazd’uram, — adja meg a választ Hajós Dániel, — olyan gazdálkodással, mint a milyennel igen sok gazdánál találkozunk, ma már nem sokra megyünk. Ma, amikor termőerejében megfogyatkozott, elfáradt a föld nem terem az annyit, mint apáink idejében, ha sokkal jobban meg nem miveljük. A jól megszántott földben biztosabb és szebb a termés, mint az olyanban, melyet nem művelnek jól és mely trágyát alig látott. A nemesitett növényfajták jobban is hálálják meg a jó művelést, mint a régi közönséges fajták. Lássa, ez is úgy van, mint a nemes állatnál. Annak a tehénnek, melyet kigyelmedtől vásároltam, azért adok dupla abrakot, mert tudom róla, hogy visszafizeti a dupla tejtermeléssel, de a közönséges, silány tehén sohasem fizeti vissza a jó takarmányt. így van ez a növényekkel is. Hiába trágyázom, vagy vetem jól miveit földbe ; csak az arra való fajta hálálja meg azt bőségesen.

— De az én földem homokosabb összetételű. Jó volna oda is az ilyen nemes búza? — kérdi Kiss gazda.

— A nemesitett buzafajták közül egyesek korán érők, mások későbben érők. Egyesek gyengébb, mások erősebb szalmájuak. Vannak finomabb és durvább magvuak. Azután vannak igen bőtermőek, de igényesebbek és viszont igénytelenebbek, tehát gyengébb földre is valók, amelyek jóval biztosabban adják meg ott a jó termést. No de múlik az idő, lássunk tovább !

Öt percnyi kocíizás után a dombok lábánál, az országút mentén egy igen szépen kifejlődött árpatábla eiőtt áll meg a kirándulók kocsija. Az árpa kalászait már kihányta és látszik annak hatalmas fejlettsége. Erős szár és egészséges zöld szín mutatja az árpa jóságát.

— Miféle árpa ez? — kérdezi Kiss András.

— Ez is hatvani nemesített fajta. Tavaly 18 métermázsát kaptam utána magyar holdankint, mig a régi csak 12 mázsát adott.

— De a régi is sokat fizetett, — ejti a szót Kiss gazda.

— Eleget, de nem annyit, mint a nemesitett. Mindkét fajta, tehát a régi is meg az uj is egyforma elbánásban részesült, mert csak igy lehet az összehasonlítást megejteni. Előveteményét jől megtrágyáztam és talaját ősszel szántottam fel. De meg is dőlt az istenadta régi fajtája, mig a nemesitett magvu az állt, mint szőlőben a karó s aztán a magja olyan volt, mint a gyöngy. Tudja, olyan igazi sörnek való, szépen telt, kövér, nagyszemü.

— Igazán csodálni való ez az árpa, — mondja Kiss gazda.

— Meg is csodálta tavaly mindenki, aki csak elment mellette. No de most törtessünk fel a szőlőbe, ott majd a nemesitett mákot mutatom meg.

Közvetlen a szőlő mellett volt egy kétholdas, virágjában levő máktábla, mely szép egyenlő virágjával és erős szárával tűnt fel.

— Ez is onnan származik, a honnan a búza meg az árpa, — mondja Hajós Dániel.

— Az én kis kertemben a mák csak csöppnyi, alig egy arasznyi, mig itt a mák már virágzik. Hogyan lehetséges ez ? — kérdezi Kiss András.

— Ez azért van, mert én igen korán vetem el a mákot az ősszel trágyázott és szántott földbe és mint látja, nem szórtam, hanem géppel, 30 centiméterre egymástól a sorban. így jóval előbb kel ki és ha a sorokat Jól látom azonnal kapáltatom is.

— Aztán mennyit remél a mákból kigyelmed ? — kérdi Kiss András.

5