Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Pünkösdi kirándulás vagy hogyan termelhet a kisgazda többet?

A túrái vásáron történt az eset, a ho/á Kiss András friss fe]5s tehenét haj * tolta ki borjával együtt. Meglátszott, hogy a tehén jó tejelő s ezért csakhamar komoly vevők állták körül Kiss gazd’uramat. De valamennyi közül a legkomolyabbnak mutatkoztak Hajós Dániel ikladi és Pók Károly kökényesi kisgazdák.

Hajós Dániel volt a kitartóbb s már csak egynéhány száz korona volt a külömbség a vevő és az eladó ára között.

— Lássa kigyeimed, — szólítja meg Kiss gazda Hajós uramat, — dehogy adnám el ezt a tehenemet, ha volna hozzá takarmányom. A szalmám is fogytán van és nem visz rá a lelkiismeretem, hogy koplaltassam ezt a drága jószágot. Úgy gondoltam, hátha jó gazdának tulajdonába juttatom Mert megérdemli ez a tehén a jó tartást, hiszen csak a második boriát hozta s az első után 18 liter, most pedig 20 liter tejet fejt az asszony ki belőle naponta. Sajnálom, hogy meg kell válnom tőle, de kénytelen vagyok vele s be kell érnem az egy tehén tartással, amelyik a jövő héten fog leborjazni és szintén igen jó teje.ő. Hiszen testvére ennek.

— Elhiszem, — folytatja a szót Hajós Dániel, — hogy nehezen válik meg gazd’uram a tehenétől és mert magam is állattartó vagyok, Ígérem, hogy megbecsülöm a tehenét s hogy erről meggyőződjön, meghívom gazd’uramat Pünkösdre tisztes házamhoz, szerencséltessen meg, amikor kis gazdaságomat is bátor leszek kigyelmednek bemutatni.

Erre a szives meghívásra az alku csakhamar megtörtént, amit a vásárokon szokásos kézcsapás is igazolt.

— Az áldomást majd Pünkösdkor isszuk meg, — ezekkel a szavakkal búcsúztak el egymástól.

Pünkösd vasárnapján az Úr házának és családjának élt Kiss gazda, de a második ünnepnapon áthajtatott Ikladra, Hajós Dánielhez. Természetesen a vendéglátó gazda szívesen fogadta kedves vendégét s alig hogy megismerkedett Kiss gazda a ház népével-, már is a következő szavakkal hivta meg istállójába :

— Még mielőtt harapnivalóval kínálnám meg kigyelmedet gazd’uram, jöjjön át velem s győződjék meg róla, hogy Böske tehenét megbecsültem, 16 liter tejet kapunk tőle ma is, de adunk is neki annyi abrakot, mint két 8 literes tehenemnek együttvéve.

A tisztára meszelt, világos és szellős istállóban Kiss gazda csakhamar felismeri volt tehenét és a legnagyobb örömére külön rekesztett helyen kedves állatja borját is feltalálja.

— Ugy-e, Kiss gazd’uram, helyesen cselekszem, hogy a borjut is megtartottam. Felnevelem a magam számára, mert ilyen tehénnek ivadékát kár volna idegenbe vagy mészáros kezére adni.

— Egészen az anyja formája, — mondja Kiss gazda s már örül is annak, hogy Ikladra jött, mert otthon levő tehenének borját a jövő héten volt szándékában vásárra vinni, de most, hogy meghallotta, hogy a jó szülőnek ivadékát meg kell becsülni, elállóit ettől a tervétői.