Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

59

Szerelmi vallomás.

Ha: CSAPODY SÁNDOR.

Mintha most jött volna a szép'ég Jegkékebb tartományából, oíy. n volt Biby, ha!ott gyermekkorom elmúlt szerelme Az eszményi nők minden nagy í^zes ü égé kiragyogott belő’e, tizenötéves leányságán.k kincseivel pompázott az emberek között, — a lelkem mindig himnuszokat ujjongott az elragadtatástól, ha Babyt láttam.

Szeme ragyogó, fekete álomhoz hasohii'olt, finon fényű kőszénhez, amiben a rejtett tüzek a úsznak még. Tekintetének aranytűje minden sihedert szivén szúrt. Ajka iv it mi tha szamócalébe mártolt ecsettel festették volna. Homloka síkja fehérlett, mint a végtelen orosz hómezők, vagy hercegnők báli kr:tyűje. Haja dagadó hullámokban omlott le. Nyakát Ph ídiás álmodta valamikor. Keze üiszhmu ró-sasz n virág Ha lépett, nimfák táncoltak a tavaszi ré en, s mélán szólt Pán hétcsövű fuvolája. A hangja olym, mint mikor kri táiypoharat ütögetün* ezüstpálcíkával. Gyönyörű volt Baby, mint t-gy álmodott vers, amelyet nem Írunk le ; mint a lelkűnkben fölmuzsíkélő dal, melyet soha nem játszunk ei az ódon zongorán.

Furcsa ember lehettem én, a tiz nnyoicéves gimnazista, mikor mégis- mertem Babyt. Töiékeny testem lelkében kusza ólmok sokszínű lángia lobn gott, kinek aranycser.göi csengtek fö!, gondolatok frkete virágai nyíltak. Az embereket kerültem, n;?gá yos szobák baglya, erdők, ligetek mélázó bolyongója voltam, — és csupa es ngés n gy magasságok, széps gek felé. A szerelem mel akkor m g nem számoltam le úgy, mint ma . . . Vershősnőkről, mesebeli királykisasszonyokról ábrándoztam. Spanyolországba akartam utazni, hogy egy balkonon kihajoló szenyorának gitár mellett daloljam az alkonyaiban : »Szép, fehér Madonnám!« — egy Bied rmeyer asszony leejtett z eb kendőjét vágytam fölvenni és hajbókolva átnyújtani — és sok t gondolt m egy meSizi-rresszi nőre. Egy leányra, akinek elzokeghaton az életemet, a sorsomat, aki puha kezével elsimítja homlokomról a bánat ráncait és jő, hű, megért. És, ujjongtam, mikor megismertem B:byt, mert azt hi dem : ő az elátkozott Átom-r irá’ylc-ány, akit Belclji sülés-kirátyfi éleire varázs 1.

És szerelmes letem Babyba, a gyermek minden megható rajongásával elbódultam a »diákszerelem« ópiumUói. Aludni sem tudtam: pompás íáío- mányként libbent elém az éjszaka kárpitja mögül s kitárt karjai val mi szépet Ígértek, valami határtalant, amely az ábrándnál valóbb s a valóságnál ábrándosabb, a tanuló könyveimből, a legszárazabb számtanpéldából is előtündök- lötí Baby, — s én a füzeteimet telefirkaltam a nevével, amelyet bevéstem a padba is. Bolond, lázas verseket Írtam hozzá, melyedet magam »dam ét neki, mikor a rosszullanulő öccsét mentem korrepetálni. Baby elfogadta a ro?sz verseket, s egy-egy kedves dalomat zongorázta el értük. És c benne is íeíhajna odoít a megfej hetetlen titok, a szerelem. Ki tudná meg mondmi: mi az, mikor két gyermek tekintete gyáván összeölelkezik ? A kezük miért remeg gyöngéden, ha összeér? Ki játszik két gyermek lelkében epedö meló diákat, üveg hegedűn? . . . Kinek fogadtunk szót, Baby meg én, mikor natv módon éreztettük meg egymással, fngy oltárak épültek bennünk, melyek az egekig érnek !