Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

57

Hulló levél, pergő könnyek... ez már az én sorsom, S reményimet bús szivemben eltemetve hordom !

Ide hoztak, itt maradok, mint kivetett árva . . .

Kit is bánt egy szegény fogoly hazavágyó álma ! P

Messze-messze van egy ország, oda vágyom vissza, Ahol a föld, az anyaföld Tisza vizét issza . . .

Oda vágyom, oda vágyom egy kis falucskába,

Annak is egy nádfödeles, fehér hajlékába . . . !

Pjeszcsánka, 1916, augusztus 9,

Emlékkönyvemben.

Lesajtolt virágaimhoz.

.. Kedves vadvirágok!

Értetek szerettem ezt a zord világot !

Mikor égő honvágy a szivemet tépte,

S elborult szemekkel néztem föl az égre, —

Mikor úgy éreztem, hogy elhagyott vagyok :

Ti vigasztaltatok!

Langy tavaszban, nyárban

Ott nyíltatok, ahol olyan sokat jártam . . .

Ahol el-elnéztem a nagy messzeséget,

Kutatva hazámat, azt a drágát, szépet —

5 mikor fölzokogtam, hogy oly távol vagyok:

Ti vigasztaltatok !

Jértek velem, jértek . . .

Csináljunk szivemben egy kis öröm-kertet !

Felejtessétek el lelketnmel a múltat, __

Melyben rózsaszirmok helyett könnyek hulltak,

S, ha látnátok mégis, hogy bánatos vagyok :

Oh vigasztaljatok!

Pjeszcsánka, 1917. május 11.

(Balatonfüredi Varga Jenő)

A keszthelyi Helikon 1921-ben.

A Hungáriából még jókor átsétáltam a szintén a főutcán terpeszkedő, idom- talan, egyemeletes, kopott, sárga falu, egyébként irodalomtörténeti nevezetességű „Amazon“ vendégfogadóba, hogy egy theának ára ellenében ad occulus megtapasztalhassam a helyszint, melynek söntésében a hajdan egyik Helikonra késve érkezett Csokonai Vitéz Mihály kuporodott meg — — — — már hogy a meddig megkuporodhatott. E különben is még kevésbbé ismeretes Festetics—Csokonai epizód, mely érdekes pándánja a Berzsenyinek fedetlen fővel eleibe siető Festetics esetének, az én kedves urambátyám, a gazdag tollú Dr. Csák Árpádnak közlése szerint (kedves szóbeli engedélye alapján veszem át ide) ekképen pergett le :

Az egyik helikoni ünnepélyre megérkezett Csokonai Vitéz is.

»Szűk anyagi viszonyok közt élvén, gyalogszerrel jött Keszthelyre Csurgóról és szerény ember létére a világért sem mert volna a kastélyba beszállni. Elment tehát az Amazon-szállodába, de az is tömve lévén vidéki vendégekkel, kénytelen volt éjszakára a bormérő rekeszben a pádon meghúzni magát.

Másnap korán reggel a kastélyba ment sétálni, hol a következő sorokat irta a kerti asztalok egyikére :

„Festetics! itt voltam, mint árva poéta, gyalog csak;

Ámde mezítláb is szívesen itt vagyok én :

Csokonai Vitéz Mihály.'