Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
56 Könyveinkről, kiadványainkról. Hétköznapi munkánk során, mellyel Vállalatunk az élet prózai követelményeit: a különféle hivatali, gazdasági, kereskedelmi nyomtatvány szükségletet elégíti ki, nem feledkezünk meg a kullturális élet ápolásáról sem. Újságunk, a Fejérmegyei Friss Hírek mellett, mely mindenegyes betűjével napról-napra szolgálja a magyar nemzeti kultúra ügyét, évenkint elősorakozik nyomdánk betűiből nehány könyv: tudományos, szépirodalmi, sport-, vagy szak-, esetleg tankönyv is. Részben mások, részben a magunk kiadványai. íme az eddigi sorozat : 1920. évben: Molnár Ferencné, Anyuka mesét mond. Meséskönyv Gyökér Jenő iparművész illusztiátióival. — Jesch László: Kisdinamók. Szakkönyv, képekkel. (Klökner Péter kiad.) 1921. évben : Naszályi József : A gőzlokomobilok szerkesztése és kezelése. Tankönyv ábrákkal. (Kiökner Péter kiad.) — Molnár János: Jövedelem és vagyonadó. — Szántódi Lajos : Balatoni titkok. Verseskönyv. (Szerző kiad.) — Fülöp József: M. A. Sz. nyugatmagyarorsz. kerületi 1920. évi évkönyv. 1922. évben: Dr. Mikola Bálint Fényüzési forg. adó alá eső cikkek betű- soros összeállítása. — Balatonfüredi Varga Jenő: Hómezőkön, rabság földjén . . . Versek. Vaimár István festőművész címlapjával. (Szerző kiad. Sárkeresztur u. p Moha.) — Chalupka Rezső: A Keszthelyi Helikon 1921-ben. Ismertetés. — Tóth Gyula : Fáradt induló. Versek. E művekből közöljük az alábbi mutató részeket : Hómezőkön, rabság földjén . . . Messze-messze ... (Általam megzenésítve.) Messze-messze van egy ország, oda vágyom vissza, Ahol a föld, az anyaföld Tisza vizét issza . . . Oda vágyom, oda vágyom egy kis falucskába, Annak is egy nádjÖdeles fehér hajlékába . . . ! Amióta elvetödtem, nincs nappalom, éjjem, Búbánatos életemet idegenben élem ! Csak legalább szárnyam nőne, miként a madárnak ; Úgy irigylem őket, mikor hazafelé szállnak . . . ! Sötét felhők hogyha úsznak keletről nyugatra, Hazavágyó lelkem tőlük dehogy is nyughatna . . . ! Merre mennek? meddig mennek? elgondolom százszor, S kérdezgetem kikelettel, őszi hervadáshor . . . Szellő ha fuj: csak azt nézem, merre viszi szárnya -, 5 mintha vele fájó lelkem hazafelé szállna . . .! Minden vágyam csak oda hajt, csak oda űz engem Sajgó szivem — óh Istenem — kitől is üzenjen ! ? Virágot is hogyha tépek zöldkeblü mezőben : A koszorú jut eszembe, amit otthon szőttem ! De mi akkor hej, öröm volt : most keserű bánat, Legföllebb ha díszítené szomorú fejfámat . . .
