Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
49 Koppantó Gergő csodálatos álma. Irta: GALLUS. Hetek óta másról sem beszéltek a faluban, mint Koppantó Gergő nagy szerencséjéről. Koppantó uram, ugyanis zsellér sorsban élt, mióta csak eszét tudja a mai embernemzedék. Roskadt váliu zsuppos házikója ott gubbasztott apró ablakszemeivel az alvégen s tüzes paripák helyett bizony csak az öreg Pilonka tehén sétálgatott H s be a rozzant fonott kapuján. Sőt az utóbbi időben már ez is eladásra került volna : (kell a pénz a télre), ha történetesen épen akkor nem kopogtat be hozzá az irdatlan nagy szerencse. Ez pedig úgy esett, hogy a sógo;a, aki tizenöt évvel ezelőtt vándorolt ki Amerikába, levelet küldött neki, melyben azt irta, hogy a kaliforniai aranybányában akkora darab aranyat talált, hogy egy csapásra gazdag emberré lett. Efölötti örömében gondolt arra, hogy Gergő sógorának szegénységén is segíteni fog, mellékelt hát a levelében száz dollá t. Száz dollár pedig szörnyű nagy pénz a mai furcsa világban. Kerek egynegyed millió korona ! Ekkora számot Koppantó mám eddig míg nem is vett ajkára. Törte is a fejét, hogy mit kezdjen vele; végre arra határozta el magát, hogy a legközelebbi vásáron megveszi a két legszebb ökröt, főkép azért, hogy a büszke Babos esküdtnek, a vidék leghíresebb ökrös gazdájának, ki egyszer korbáccsal kergette ki portájáról, mikor kölcsönt kért tő é, szemébe vághassa : ime, esküdt uram, Koppantó Gergő különb legény lett, mint a hires ökör király! Szavának is állt, mertaMiklós- vásárról olyan gyönyörű két zsemlye sárga ökröt hajtott haza, hogy öreg ökrös gazdák bizonygatták : ilyen pár ökör még nem járt Kisbükk község utcáján. Koppantó Gergő igy beszélte el százszor is már az ő két szép ökrének históriáját. Szörnyű nagy öröme azonban lassanként fogyásnak indult. Az élesebb szemű emberek észrevették, hogy napról-napra gondolkodóbban megy reggeli pálinkára a kajlafülü Móric boltjába. Gyerekek beszélték, hogy különös dolgokat mormog önmagának; utána settenkedtek és kihallgatták. Egyszóval Koppantó uram kezdett furcsán viselkedni. Egyszer m?g épen afféle kutya- vakkaniásokat hallatva szaladt végig az utcán, mire a maszatos képű, vásott Patkó Pista merészen oda kiáltotta neki: — Kergő Gergő! Bolondos Koppantó! — A többi gyerek kórusban utána. Többé azonban aligha kiáltoz Patkó Pista, mert a feldühödött ember úgy hajította főbe egy kaviccsal, hogy élet-halál között lebeg azóta. Ekkor azonban vége is lett Koppantó uram különös sétáinak. Még Mórichoz sem látogatott el, hanem egész nap otthon gunnyasztott. Semmit sem dolgozott, mégis roppantul el volt foglalva. A gondolataival viaskodott. Végre megállapodott abban, hogy megteszi a próbát. Öreg apjától hallotta, hogy az ökrök Karácsony éjjelén beszélgetnek. Fölsorolják a múlt Karácsony óta velük történt igazságtalanságokat, elpanaszolják az ütlegeket, melyeket kaptak és megjósolják gazdájuknak jövő évi sze encséjét, vagy szerencsétlenségét. Koppantó nem hiti ezekben a dolgokban, de most még's elhatározta, hogy kihallgatja a két ökröt, hátha el fogják mondani azt az esetet. Borzasztó lenne, ha valaki megtudná! . . . 4
