Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Mister Knob a Hooghly melletti nagy rizsdepók egyikének a felügyelője volt. Hideg, kimért, szigorú angol. Igazi üzletember. Keveret volt otthon, Délután két órát töltött a klubban, azontúl az űz etnek élt. Cswailor a szolgálatban tehát mindig Misses Knobbal érintkezett.

Misses Knob egyike volt azoknak az asszonyoknak, akik inkább vonzók, semmint szépek voltak. Hasonlóan az indiai angol hölgyekhez, ő sem töiő- dött valami sokat a háztartás gondjaival. A boyokra bizott mindent. A boy- nak mindent kell tudni, ez volt az elve. A legnagyobb gondját a gyermekei képezték. Minden vasárnap elment a templomba és meghallgatta Worth tisvc- teletest. Barátnője csak kettő-három volt, amolyan cvikkeres, prűd angol höl gyek, akik képesek volnának megverni mindenkit, aki hangosabban nevet a kelleténél s akiknek erkölcse olyan megingathatatlan volt, akárcsak egy hegy. Misses Knob jókedvű, sportkedvelő és érzékeny asszony volt. Szerette a francia regényeket, melyek az első császárság korában játszottak. A haját empire divat szerint fésülte. Arany haja volt, homlokát szeszélyes hajfodrok árnyékolták be. Bőre vakítóan fehér volt, a szeme kissé zöldes, arca hideg, előkelő, de ha nevetett, végtelenül bájos volt. Mindig a kezében volt a lorgnet'e ezt keccsel, bájjal tudta kezelni. Két gyermeke volt, ezekre úgy vigyázott Cswailor, mint a szemére s igy Misses Knob teljes elismerését és bizalmát érdemelte ki magának.

Cswailor valami tüneményszerüt látott az úrnőjében. Elkápráztatta ennek a bája, könnyedsége, finomsága. Átkozta önmagát, miért született ő ilyen szegény, megvetett szudrának? Miért? Az európaiak szabadsága, erkölcse megmérgezte a lelkét. Senkisem tudta olyan bájos unalmassággal szívni a cigarettát, mint Misses Knob. Cswailor titokban sokszor nézett égő szemekkel az úrnőjére; ha szemtől-szembe állt veie, akkor megszomorodva nézett rea? szemeiből szomorú ezeiid sugarak áradtak a mensahib felé.

Néha meg is kérdezte tőle Misses Knob:

— Miért nézel reám olyan szomorúan Cswailor?

— Én nem vagyok szomorú mensahib. Mi gucserátiak mindig szomorúan nézünk Én Andra pumát imádom mensahib; de alapjában mégsem vagyok szomorú.

Ezt lehajtott fejjel mondta és alig hallhatóan, miközben a köténye szélével babrált, mint egy szégyenlős fiatal leány.

Misses Knob úgy találta, hogy a jó szolgával lehet néha bizalmas hangon tréfálni is. Bizonyos asszonyi kíváncsisággal fürkészte néha, hogy mit csinál Cswailor, különösen az tűnt fel neki, hogy sohasem kér kimenőt

— Te Cswailor hány éves vagy? — kérdezte tőle kacér mosollyal, mikor Cswailor a szobában foglalatoskodott.

— Tizenkilenc éves vagyok mensahib.

— Van e kedvesed, vagy valami választottad Cswailor?