Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

52

Tartalékos vőlegények és menyasszonyok

/. A vőlegény.

Csodálom, hogy a karrikaturák és figurák után lázasan kutató író urak nem vették még eddig észre a mi kedves társadalmunkban a „tartalékos vőlegények“ érdekes specziesét. Ne tessék félreérteni ! Az itt lepingálandó fiatC uraknak nem a hadsereghez, hanem valamely szép fiatal lányhoz és Hymen r - zsaláncához való viszonyát értem a “tartalékos,, titulussal. Szóról-szóra úgy j van az, hogy egy praktikusan gondolkozó familia és annak méltó leánya tar- , talékba helyez egy fiatal embert éi arra az esetre — ha az idők folyamán jobb j parthiera szert nem tehet — a'^kor a tartalékba helyezett vőlegény be lesz híva tényleges szolgálattételre az oltárhoz ; ellenkező esetben a szerencsétlen póíud- varló meliőztetik és legfeljebb vigaszképen fogadtatik el azontúl házibarátnéT

A „tartalékos vőlegény“ ma már föllelhető minden jól és praktikusan j nevelt házasulandó leány szalonjában. Egy gyámoltalan úr ő, a kinek külö- j nős ismertető jelei, hogy fülig szerelmes, nagyokai sóhajt és 2600 K. az év! < fizetése. Mondják, hogy Balajthy úrnak hiyják a szerencsétlent. Tehát Balajthy j úr addig eped, addig sóhajt, mig egy önfeledett pil anatában térdre ború1 a j kisasszony előtt és szerelmet vall. A kisasszony az édes mama szigorú utasítása és élettapasztalaton alapuló recepije szerint erre fülig elpirul és hebegni kezd :

— Kérem, én ászt sem tudom Balajthy úr, hogy mit mondjak, úgy meg vagyok hatva. Majd holnap vagy holnapután, Balajthy úr ! Addig is Isten önnel, Balajthy úr !

És azzal arcczát eltakarva fut a családi tanácshoz :

— Te mama ! Tudod mi újság ? Balajihy szerelmet vallott és megkér e a kezemet. Mit csináljak vele ?

A mama pedig hosszas fontolgatás után kimondja végérvényes határozatát :

Azt se mond neki, édes leányom, hogy szereted, azt se, hogy nem. Ne kosarazd ki, ha a kezedet kérné meg, de azt se ígérd meg neki, hogy felesége leszel. Engedd remélni és légy hozzá tovább is kedves, csak ne nagyon, mert sohasem lehet tudni . . .

— M t nem lehet tudni, mama ?

— Érti meg, leânÿom. Ma még fiatal vagy és szép ! Jöhet egy gazdag amerikai szalámigyáros, a ki keresztülutazik itt és belédszerer, jöhet egy szamár fiskális vagy doktor, a ki ideálista és nem keres sok hozományt. Szóval ki tudja, hogy mit végeznek a te jövődröl az egekben ! Balajthy úr mindenesetre a’kalmas anyag férjnek, de csak a végső szükség eseten, mikor már nincs kilátás atra, hogy nála jobb partiéra találsz. Elszalasztani őt sem szabad, mert végre ő is jobb, mint egyáltalán semmi,tehát légy hozá nyájas, de titokzatos. Légy okos és naiv és ne értsed meg soha, a mire céloz. Ha a házasságról kezd beszélni, tereld a diskurzust ügyesen más thémára, például az időjárás