Székes-Fejérvári Naptár, 1917 (45. évfolyam)
Szépirodalmi rész
"tovább lüktető acélmutatójával egy pillanatra tisztelegve állott meg a székesfehérvári 17-es honvédezred dicsősége előtt. A Höfer jelentés azt irta róluk : „A Monte San Michelén és San Martinónál az ellenség ismételt támadásait csapataink az olaszok súlyos vesztesége mellett utasították vissza. A m. kir. székesfehérvári 17 honvéd gyalogezred ez alkalommal különösen kitüntette magát.“ Honvédeink dicsőségének babérkoszorújába ezzel büszkeségesen ékes virágot tűzött Höfer altábornagy. Az az ünnepség, amely tavaly szeptember 8-án folyt le a fehérvári Vértesszobornál, sokáig élénken kellemes emlékezetében marad Fehérvár közönségének. A szív, erő és akarat, amely a magyar, osztrák, német, bolgár, török nemzetek szent szövetségét diadalmas hatalommá forrasztotta össze, fenségesen magasztos ünnepet ült. Az erő és akarat száz, és száz kilométernyi távokon dühöngő véres tusák förgetegeiben diadalmaskodik az ellenségek sokaságain, a szövetségi hűség fehérvári ünnepsége pedig azt bizonyította, hogy a szív itthon, a front mögött nem kisebb készséggel teljesiti nagyszerű kötelességeit. Fehérváron, a 17-es honvédek, a Hindenburg bakák a Makensen huszárok pátriájában, dobbant össze egy szent érzésben a középeurópai szövetség nemes nemzeteinek forró szive. A mi Vértes Vitéz szobrunknál találkoztak a szövetségesek koronás férfiaínak szivei, a humanizmus, a l.önyörületesség, a segítés isteni érzésében. Ide küldte atyai szivének jóságát a mi, azóta megdicsőült, jó öreg királyunk, ide küldték a legégetőbb sebek gyógyítására fejedelmi bőkezüségü adományaikat a németek nagy császárja, a bolgár testvér-nemzet fenkölt lelkű uralkodója, az újraéledő török nemzet hű szultánja, és a hősiesség diadalmas fényében tündöklő bajor nép bölcs királya. És ide küldték jótékony adományaikat a világháború legkimagaslóbb hadvezérei, a hadiművészet öröknevü titánjai : Hindenburg és Mackensen. Fiaink, testvéreink, a fehérvári és fejérmegyei katonák vére hullása pompázó harmatként ragyogott a szövetségi együttérzés virágján. A közös fájdalmak és közös enyhülések, közös szenvedés és közös dicsőség szimbólumai azok az arany és ezüst szegek, amelyeket 1916 szeptember 8-án vertek a fehérvári Vértes Vitéz mellébe. Az ünnepség külső arányaiban és bensőséges érzésében egyaránt legkimagaslóbb eseménye volt Fehérvár társadalmi és háborús charitativ életének. Szónokolt a mi aranyszáju, aranyszívű Ottokár püspökünk, a hatalmas német birodalom magyarországi képviselője, Fürstenberg gróf, budapesti német főkonzul, aki a német császár és bajor király aranyszögeit verte a szoborba, városunk és vármegyénk nemes lelkesedésü főispánja gróf Széchenyi Viktor a török szultán és bolgár király nemes veretű szegeit illesztette a szoborba, városunk buzgó polgármestere dr. Saára Gyula, a szobor bőkezű adományozója Lyka Döme nagybirtokos, a Hinden- burgi 69. gy.-ezred képviseletében Crettier Károly százados és Mackensen 10-es huszárok nevében Barta ezredes- Minden elhangzott beszéd újabb és újabb demonstrálása volt annak a minden vészben megingathatlan hűségnek és minden örömben testvérisen osztozó érzésközösségnek, amelyből táplálkozik törhetetlen — 51 — 4*
