Székes-Fejérvári Naptár, 1917 (45. évfolyam)
Szépirodalmi rész
52 hitünk a végső diadalmas győzelemben. Büszkék lehettünk és voltunk arra, hogy ez a nagyszerű ünnepség az őskoronázó város falai között zajlott le, hogy a. magyar, német, bolgár, török himnuszok akkordjai itt olvadtak össze egy fenséges dallá, amelyben a szövetséges nemzetek minden áldozatkészsége, hite, bizalma, akarata és diadalmas ereje nyilatkozott meg. Múlt év augusztus 27-én este uj tüzek villantak meg Magyarország határán, az Erdélyi havasok mögött. Szövetségesünkből, az aljas, rabló oláh nációból u; ellenség támadt és orvul csapott le Erdélyre, hogy földig tarolja a büszke fenyves erdőket, elnémítsa a dolgos falvakat és csendes harangszó helyett a pusztulás siró, jajgató szavával verje föl a békét sóvárgók lelkét. Orvul, hitványul rátámadt éjszakának idején messzeszakadt véreinkre, a hős székely népre s mig férfiai messze harctereken küzdöttek a magyar hazáért, az otthonmaradt aggastyánok, nők és csecsemők ártatlan életén akarta évszázados bosszúját kitölteni. A tengerben szilárdul álló szigetecskét elöntötte a szennyes-, véres áradat, de a rajta élő- testvéreink, a magyarok Istenének, segedelmével — eltudtak menekülni mi közénk az ország belsejébe. A román háború kitörése után néhány napra őskoronázó városunk már ilyen szerencsétlen sorsú menekülteket látott falai között. Valamennyien éjszaka idején, a leghiányosabb öltözékben, kiéhezve, elcsigázva tettéle meg a szomorú utat. Egy éjszaka alatt nyomorba szakadtak a határvidéken lakó székelyek, mert hívek maradtak a sok vérrel öntözött magyar hazához. Fehérvár közönsége átérezte, hogy a szerencsétlen testvéreken segíteni lelket megrázó szent hazafias kötelesség. Szívesen, szeretettel fogadta a menekülteket, és minden készségével enyhíteni igyekezett a hontalanság lelket őrlő fájdalmát. Főispánunk, a vármegye és város hivatali vezetőinek kezdeményezésére nagyszabású segélyakció indult meg, amely napok alatt bámulatos eredményeket produkált. Négy-ötezer menekültnek nyújtott Fehérvár és Fejérmegye népe meleg otthont, minden ellátást és jó szivet, amely elviselhetővé tette szomorú sorsukat. Vitéz katonáink, a német szövntséges haderő segítségével, néhány hét múlva véresen kergették ki Erdély szent földjéről a betört oláh hordákat és a menekültek hálatelt szívvel térhettek haza feldúlt otthonaikba. A nemzeti hadikölcsönök jegyzéseinek fehérvári és fejérmegyei eredményei minden várakozást felül múltak. E gyönyörű siker — hazafias érzésű polgárságunk okos áldozatkészségén kívül — vezető pénzintézeteink fáradhatatlan -buzgó agilitásának és lelkes igyekezetének javára irható. Ennek a ténynek legmagasabb elismerése volt, hogy a király a hadikölcsönök jegyzése körül szerzett érdemik elismeréséül fejérvári Hübner Károlynak, a Fejérmegyeí Takarék- pénztár vezérigazgatójának a Ferenc József-rend tisztikeresztjét, Kaltenecker Mártonnak, a Székesfehérvári Takarékpéntár igazgatójának és ifj. Pápay Nándornak a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank vezérigazgatójának a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. A valóban kivaló érdemeket jutalmazott díszes kitüntetéselc általános örömmel találkoztak.
