Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)

Szépirodalmi rész

nét évek múlva sem hagyja, stb. Szóval beszélt annyit, hogy kezdett a fejem fájni. Végre szóhoz juthattam s nagy udvariasságok között megkockáztattam annak kifejezést adni, hogy ez mind lehetséges, de azért én olyan szint szeretnék, amely a mintának teljesen megfelel. Ilyen szinü valamit akar a feleségem kijavítani, vagy megtoldani, vagy disziteni, vagy mit tudom én mire kell az neki ; azért teljesen ilyen szinü kelmére van szükségem.

A kisasszony nem felelt, szó 'nélkül magamra hagyott s vagy 10 percnyi várakozás után egy másik csomag1 szövetet hozott.

— Ezt a szövetet bátran merem ajánlani ; ez az igazi árnyalat, csevegte a hölgy ; a méltóságos asszony bizonyosan meg lesz vele elégedve.

— Igen ; de a kelme csikós, bátorkodtam megjegyezni.

— Szövet ruhához most csakis csikós kelmét vesznek.

— Jól van kérem — szakítottam félbe az én hölgyemet; de annak a szövetnek, amilyenre a feleségemnek szüksége van, a már meglevőhöz egészen hasonlónak kell lennie.

— Nem hiszem, mondja ő — hogy ilyen vöröset egyszerű kelmében találni fog, hacsak török-vörösét nem vásárol.

— Milyen a török-vörös?

— Török-vörös csak egyszerű kelmékben létezik.

— Jól van. Szíveskedjék olyant mutatni.

— Sajnálom — siet kijelenteni az én hölgyem — de az efféle kelmékből kifogytunk, de vannak szép szöveteink más színekben.

— Más színre nincs szükségem ; nekem csak olyan kell, mely ehhez teljesen illő. Ezt nagyon a lelkemre kötötte a feleségem.

— Ily olcsó kelméhez nehezen fog hasonlót találni, szólt utánam, mikor az ajtón kifelé mentem.

Tíz percnyi séta után egy másik üzletbe léptem be. Itt is járt fel s alá egy ur; hozzá is ezzel a kérdéssel fordultam: kaphatok ilyen szövetet?

— Igenis — uram, — csak tessék a harmadik asztalhoz fáradni — jobbra.

Oda mentem a mutatott helyre s megmutattam a mintát a segédnek, ki

azt mindkét oldalról megnézte és igy szólt:

— Ilyen kelménk nincs ! Eddig tartottunk ilyesféléket is, de ma már nem. De ha Uraságod mindenáron ebből óhajt vásárolni, célját elérheti a kárpitos kereskedésben.

No, gondoltam magaban, ez szépen kezdődik ; s átsiettem az utcán az említett kereskedésbe ; miközben cylinderemet a szél elkapta, engem pedig két villanyos majdnem laposra vasalt, ha nem ügyelek magamra.

Mutatom a kelmét s nagy tisztességgel kérdem: tartanak-e ilyen kelmét?

— Nem, válaszolt a kereskedő ; ilyen nincs a raktáron. Butorhuzathoz kell

.talán ?

— Igen.1