Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)

Szépirodalmi rész

86

— Akkor török-vörösét kell vásárolnia.

— A török-vörös éppen olyan mind ez? kérdezem.

— Nem ; de — sokkal szebb.

— Bánom is én, csak szíveskedjék olyant adni,, mely tökéletesen olyan mint ez.

— Akkor aztán ez nem butorkelme !

—- Azt hiszem, hogy bútorainkat olyan kelmével huzathatjuk be, milyen» nekünk tetszik — válaszoltam kissé csípősen.

— Lehet ; de nem szokás ez ma már ilyesmihez az ember a töirökvöröset' vásárolja.

Átkozott török-vörös ! dörmögtem magamban s szdtlanul ott hagyjam a kereskedőt.

Innen egy régóta ismert igen előkelő vászonkereskedés felé siettem és az. első segédtől, ki nagy udvariassággal nyitott előre ajtót,, kérdém :: kapható-e náluk, ilyen kelme, mint amilyent izgatottan előmutattam.

— Ilyen szövet fenn, a Il-ik emeleten kaphatód

Felmentem a lépcsőn. Egy férfi jött elém. Megszólítom :: kérem, hol kaphatok itt ilyen vörös szinü kelmét.

Kérem, mondja a kérdezett, egy távollevő sarokra, mutatva, a legutolsó helyiségben — balra.

Még odáig eljutottam, sok vevő, eladó, telerakott asztal és pad között kellett átbandukolnom, hol újból — tudj’ Isten már hányadik helyen — elkeidterrs a kérdezősködést.

— A második asztal, a helyiség legvégén.

Követtem az útbaigazítást s előhúztam mintámat

— Az ilyen kelmék lenn vannak, mondja egy piperkőc segéd.

— De hiszen az imént ide utasítottak.

— Ezeket az egyszerű árukat nem tartjuk itt fenn. Azokat ott lenn fogj^ megtalálni egész hátul a raktárban ; méltóztassék oda fáradni.

Leballagtam tehát a raktár hátulsó részébe.

— Kérem, mutasson nekem ilyen szinü kelmét, mint ez a minta,

— Szíveskedjék velem fáradni a következő asztalig. Itt egy másik segédnek, nyomta a kezébe mintámat, ki fontoskodva müértő szemekkel vizsgálgatta azt.

— Ezen árnyalat, fájdalom, ebben a minőségben nincs a raktáron.

— Talán más minőségben megkaphatnám ezt önöknél, nyögtem nagyokat fújva.

— O igenis ! — de finomabb és jobb minőségben, mint ez. Pár perc múlva elővett egy vég szövetet s pár métert legöngyölitett abból.

— Bocsánat! de ez nem a kellő árnyalat, Uram.

— Nem ! tényleg nem az ! de a szine sokkal szebb s minősége jobb.

— De nekem olyan kelmét kell a feleségem részére kaza vinnem, mint ez-