Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
84 mint ma egy közepes termelőképességü hegedükészitő-ceg egy évben. (A szásza országi Marknuekirchenben 1 évben 40 ezer darabot is.) Eredetit egy mai hegedűn még felfedezni sem lehet. Mind utánzata a rég: eredményeknek. Olyan törekvésekkel gyakran találkoztunk a hegedükészités történetében, melyek törvényeket igyekeznek megállapítani a formáira nézve. Már a 18-ik században is nagy hirre vergődött Antonius Bagatella, ki matematikai alapon akarta megállapítani és egyesíteni a hegedű szerkezetét. De amint Bagatella egy ideig nagy feltűnést keltett, metódusáról kitűnt, hogy csak hiú kísérletezés ép úgy a 19. század legkiválóbb fizikusainak, mint pl. Helmholtz, Savart és másoknak is meddők voltak ilyen irányú kísérletei. A hegedükészités első nagyja' született művészei voltak mesterségüknek, amint a hegedükészités minden időkig művészet lesz és marad. A feleségem vásárolni küld. Messze lakom a főváros zajától, künn majdnem a város legvégén ; hol nyugalmas életemet nem zavarja a villanyos-, magán- és teherkocsik óriási zaja Midőn a minap reggel a városba készültem — naponta reggel a hivatalomban kell lennem kilenc órára — feleségem egy darabka vörös kelmét nyomott a kezembe és azzal a tekintettel és hanggal kért, amelynek mi férjek nem tudunk ellentállni, hogy hozzak neki 3 méter ugyanilyen kelmét útközben — ha hivatalból haza jövök. Ez csak nem fog nagy fáradságot szerezni. Biztosítottam, hogy egy cseppet sem alkalmatlan ez nekem és siettem fejemre vágni cylindere- met, hogy még idejében eljuthassak a villanyoshoz. Délután 3 órakor vége lévén a hivatalnak, elmentem egy nagy vászonkereskedésbe, amely utamba esett, hogy teljesitsem a reám bízott vásárlást. Az üzletben alig volt vásárló közönség, de annál nagyobb számban a férfi- és nő kiszolgáló személyzet. Többszöri körültekintés után megszólítok egy elegánsan öltözött urat, vájjon kaphatok-e itt vörös vásznat? Kérem Uram — válaszol a kérdezett nagy hajlongások között — legyen szives hátrább fáradni. Valami Freund kisasszonyt szólított, hogy mutasson nekem vörös vásznat. Nevezett kisasszony azzal kezdte, hogy milyen árnyalatott kívánok. Mutatom neki a kis mintát, melyet feleségem adott. Kezébe veszi, többször nézi, a világosság felé tartja, s ezen ceremónia után visszaadja s eltűnik az üzlet hátsó részében. Kevés vártáivá hoz egy csomag vörös vásznatr egy nagy részt legőngyölitett belőle, miközben fontoskodó arccal nézett reám. A szövet nagyon szép — mondom — de ez nem ugyanazon szín, mint amit magammal hoztam. Nem ugyanaz, felel a hölgy, de a mintánál sokkal szebb, tartósabb, a S£W
