Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
83 haladnak a többi nemzetek klvállóbb mesterei mind. A franciák közül a legnevesebb Nicolas Lupot, a németeknél Jakob Stainer. Ez utóbbi művészek véleménye és nyilatkozatai szerint versenyez Stradiváriussal is, csakhogy a forgalombakerült, gyakran nem is igazolható, rengeteg Stainer hamisítás sok ízben megtizedelte ezt a babért. Ad vocem hamisítás. Aki hegedüszakértő, az egyszersmind tudósa is a hegedűnek. Talán nincs a világon olyan alkotás, amelyet annyiszor meghamisitanának, mint a hegedűt. Ma már külön szaktudomány az eredeti hegedűk felismerése. A fentebb említett legnevesebb hegedükészltők valamennyije többé-kevésbbé eredeti újításokat alkalmazott, mint pl. a lakkozást, az „f“ nyílások formáját, a jjyak kikészítését, a hegedű testének ívelését stb. A rengeteg apró változtatás csak szakmunka sorolhatja fel. Már most, aki egy kezébe akadt hegedűt föl akar ismerni, annak tudnia, kell, milyen szinü lakkot, milyen ivelésü formákat, milyen erezetű vagy rajzu fáit stb. használt az állítólagos készítője a kérdéses hegedűnek. És ha minden adat egyeznék is, még mindig fennáll az eshetőség, hogy hamisítvánnyal van dolgunk, mert igen ügyes, mondhatni geniális utánzatokra is lehet akadni. A legdöntőbb kritikája a hegedűnek a hangjában van. Nincs az a raffinátt hamisító, aki egy valódi Stradivárius hangját is bele tudná szélhámolni egy hegedűbe. Mi ennek az oka? A legtöbben a lakkozásban és a fában keresik az okot. A kutatás t. i. olyan adatokat hozott felszínre, hogy pl. azt is állítják sokan, miszerint az a fenyőfajta, melyet a nagy olasz hegedükészitő használt, ma már nem is létezik. Ez nem valószínű. Azonban annyi mindenesetre áll, hogy adataink vannak arra az óriási lelkiismeretességre nézve, mellyel a mesterek a kikészítendő fát keresték. Olyan lakkot pedig, amilyet ők használtak, ma egyáltalán nem is; tudnak készíteni. Mert a hegedűben levő rezonáló levegőmassza hangszinét a legjobban a fa és lakk alakítja. Ezt tudva, különösen az olasz mesterek, gyakran évekig kerestek egy-egy megfelelő fát, amelyből aztán tökéletes hegedűt készítettek, A mesterhegedük kiválóságát azonban nemcsak az magyarázza, hogy anyaguk kitűnő, hanem főképen az, hogy e hegedűk legkisebb porcikáját is egy mester válogatta és készítette ki. Gyakran évekig tartó munka eredménye egy-egy kiválóbb mesterhegedü. A jószemű hegedüszakértők csak csodálattal tudnak adózni Annak a végtelenül finom minutiozuskodásnak, mely e hegedűkön található. A mai hegedű majdnem mind tömeggyártmány. És a legkiválóbb sem ér fel csak egy közepes mesterhegedüvel sem. Ilyeneknek gondolván azokat, melyeket a nagy készítők jobb tanítványai vagy ők maguk is, de még teljes művészetük kiforrása előtt készítették. Régen egész nemzedékek örökletesen csak ezt a mesterséget űzték, így pl. a Stradivari családban magában 72 tagot ismerünk, akik csak hegedűkészitéssel foglalkoztak. És ez a 72 tag egész életén keresztül nem készitett annyi hegedüfy 6*
