Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
78 •«seíén a jog, törvény és igazság szerint fognak részt venni a családi élet kor- iirânÿzàsàban (azaz néha nekem is meg lesz engedve, hogy bár az asztal alól is hangsúlyozhassam: ki az ur a háznál?) Az átengedett jogokért kárpótlásul megengedem, hogy lakásomat tetszése szerint újra butoroztassa (kifizetett számlát tanácsos hozni esetleges igénykeresethez); gazdasszonykodáshoz értsen, ha nem, úgy megfelelő tőkével rendelkezzék, melyből szobalányt, szakácsnét, dadát, konyha- lányt tarthai, esetleg selyem blúzokat, francia kalapokat és egyéb múlandó földi javakat szerezhet. Mulatságokra velem együtt eljárhat, táncolhat kedvére valcert, kreutzpolkát, bostoni stb., csak azt ne kívánja, hogy én is járjam (ahogy ő fújja). 'Még egy szerény óhajtásom van, hogy az illető magassága 173 cm körül legyen, mert én öles ember vagyok (kemény kalappal). Pályázhatnak, akik még nem ismernek (akik ismernek, úgy sem pályáznak); határidő tetszés szerint, de jobb ma, mint holnap, mert már 30 éves elmúltam s a farsang is vége felé jár. .Addig pedig — mig e pályázat sikerre vezetne: (magamba: várhatsz...) édes Szentem] a sok bonyodalom között is „légy bátor és erős“, „küzdj és bizva- chizzál“, meg vagyon irva: Várt legény várat nyer. Oh Venezuela! A pipa îmeg a gyufa a harctéren. — Egy katona (eljegyzéseiből. — A pipa. A magyar ember azt tartja, hogy a legjobb gondüző a pipa. Noha nem ^vagyok valami nagy dohányos, de én is úgy vélem, hogy van benne valami. — Itt a fronton különösen nagy értéke van a pipának, amikor nem igen lehet kapni és olyanok is szenvedélyes dohányzókká váltak, akik otthon legfeljebb csak az ünnepi dohányzók számát növelték. Mint mindenben, úgy itt is bekövetkezett a szükség, még pedig hamar. Napjára ugyanis csak egy pakli három krajcáros pipadohány dukált. Ha ezt még rendesen megkaptuk volna, de néha kopp, máskor meg hopp volt. Előfordult olyan nap, amikor három-négy paklit kaptunk, de hát nem azért szenvedély a dohányzás, hogy azt fékezni lehessen. — így aztán egyik nap vigan füstölt a makra, mig a másik nap csendesen szunyókált a kenyereszsák külső rekeszében, ahol előírás szerint a dohányzó készséget kellett elhelyezni. De mivel hogy a szükség mégis csak nagy ur, azért spórolás szempontjából, meg pipa hiányból igen sokan „cigaredli“-ztek. Igen ám, de ehhez meg papír kellett volna, ami megint csak nem volt. Az az átkozott galíciai zsidó meg nem merészkedett tájékára sem nézni a lövészároknak. Nem volt hát mit tenni, mint újságpapírba, irkalapokba, meg a három krajcáros pipadohány takarójába csavarni a cigaredlit, Ezért nem kellett pénz sem, mivel a srapnell által összerombolt iskolában mindez föltalálható volt. Micsoda pokoli cigaretliket sodortak a kevésbé -ügyes emberek, azt el sem lehet gondolni. Egyik rövidebb, a másik hosszabb
