Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)

Szépirodalmi rész

y

Vs

— Táncos leányból ritkán lesz jámbor asszony. Hihihi!

Vonyáné őszbe vegyült, lompos szemöldöke alól vércse szemeivel rá-rá sandított Teér Andrásra, azután gunymosollyal ajkán lassan, kémkedve tovább kullogott. ,v

Teér Andrást egész valójában megremegtette Vonyáné gúnyos nevetése. Csipős megjegyzésével megsebezte azt a lelket, amely már úgyis beteg volt. El akart menni a táncosok közül, de lába megtagadta a szolgálatot. Kinos gyötrelmet érzett szivében, pedig azt sem tudta, hogy annak a leánynak melyik szándékát birja. Féltékeny lett arra a legényre, kivel Göbölyös Julcsa járta a táncot széles jó kedvében. Hej pedig a féltékenység de gonosz cimborája a szerelemnek.

II.

Teér András, alighogy örök hűséget esküdött Göbölyös Julcsának, máris beköltözött házába a hivatlan vendég: a keserűség. Házában, háza tájékán felbomlott a rend. Hanyag lett a gazda, pusztulásnak indult a gazdaság, pedig valamikor két vármegye dicsérte szorgalmát.

Első nősülése alkalmával még a szomszéd falú leányai is vetélkedtek Teér András kezéért. De most az öregség gyarlóvá tette, szerelme pedig eszét vette. Nősülése óta mindennapos vendég volt agyában az a legény, kivel felesége az utolsó leány-táncát járta. Nem csuda hát, ha az amúgy is gyanakvó ember leikével Vonyáné ördögöt fogatott: felköltötte benne a féltékenységet. Most is minduntalan Teér András sarkában van. Hallgatná is, de meg le is rázná magáról azt az asszonyt, aki lelkének annyi keserűséget -okozott.

— Teér András, de fürkésző tekintettel bandukol kigyelmed. Elvesztett valamit, hogy tekintete minden udvaron megakad?

— Feleségem kedvenc Buga-tehene eltévedt, azt keresem.

— Soha se keresse, majd megtalálja Bánky Sándor.

— Bánky Sándor!? Miért éppen Bánky Sándor? — kérdé sértődve Teér András.

— Mert Bánky Sándor esik a kigyelmed felesége szivéhez a legközelebb.

— Miért rágalmazza kigyelmed az en felesegemet, amikor ártatlan? Nem éltem én őt még semmiféle turpisságon.

— Mert nem volt mindig a sarkában. Bolyongott biz ő kelme a menyecskéért a szőlőbe is, a pincébe is, de meg a házba is. Miért nem hajlott az én jó tanácsomra?

— Mert a leánya járt a sarkában.

— Hozzá illő pár lett volna.

— Becsület dolgában is?

— Meghiszem azt! A hétköznaplóját sem cserélné el a kigyelmed felesége ünneplőjével, mer az a becsületét kigyelmed rovására uton-utfélen árulgatja. Úgy bizony!

— 65 —

5