Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

83

Megfogta a kezemet és felsegített.

— Látod, ott a mi házunk.

Egy alacsony, bambuszszálakból összerótt hindu viskót pillantottam meg & patak túlsó partján levő banánok alatt. Katuh-Kija átölelte a derekamat és megindultunk a házikó felé. Átmentünk a keskeny tahidon, amelyet Katuh-Kija apja csinált a kunyhóhoz. Katuh-Kija elöl ment. Csak most láttam mily gyönyörű, formás alakja volt ennek a leánynak, meztelen lábai aprók és ruganyosak voltak.

Fáradtan vánszorogtam be a kunyhóba. Katuh-Kija egy összecsavart szőnyeget terített végig a sarokban s én végig dőltem rajta.}

— És ha jön az apád, megharagszik reád — mondtam neki, de ő a fejét rázta s valami fehér ruhával átövezte magát.

— Az apám csak este jön haza ... és az nem baj, mert te pap vagy* Az én apám is pap, marhapásztor is, pap is! Okos ember, bölcs ember, szereti az embereket: ő tőle tanultam, hogy mindenkit szeretni kell, aki ember. Te nem ismered Sarasvotit!), sem Kartikkeyá-12) vagy Lakhshmit3) de ők szeretnek, engemet és őrködnek felettem az anyám helyett . . .

Könnyezett.

— Szegény anyám !

Fehér lepelt terített reám, hogy à legyek reám ne szállhassanak s az ajtórC

s akasztott.

— Mit, a sudra nő egészen más. A sudra nő szolga és mégis szabadabb, mint a brahmánok feleségei, mert azok nem csókolhatják meg a fehér emberek, piros száját. Nem láthatják a mezők virágait, nem hallhatják a madarak énekét* nem láthatják a viharokat és még a csónakosok énekét sem hallhatják. De én. mindent látok és mindent hallok. Ha kamarám-ban4) álomra hajtom a fejemet* velük álmodok, velük éneklek, mit értik ezt a gazdag asszonyok!... Te, te szegény beteg.

Hozzám simult és átölelt.

— Én hallom a szerelmesek énekét.

Lefejtettem magamról a karjait. Féltem tőle, vadul ölelt, vadul csókolt, a vad! pusztai lányok éhes gyönyörével. Felálltam és kimentem. Nem fogok visszajönni* ha mindjárt félholtan kell is a városba vánszorognom, gondoltam. Még nagyon; fiatal ez a leány és nagyon szép. A lelkemre nem is gondoltam, mintha eltűnt volna belőlem, olyan idegen és néma voltam saját magam előtt.

Katuh Kija kitárta a karjait és reszketve súgta utánnam :

— Jöjj vissza, mert meghalsz. A halál sompolyog a nyomodban. CsóköljJ meg és élj !.. .

’) A szépség és a művészetek istenasszonya, Bráhma felesége.

2) Hindu istennő Bráhma leánya.

3) Visnu felesége.

*) Szoba.

é*