Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— Erről ne beszélj, mert hiszen elmégy és én sohasem látlak többet. Nem hallom a hangodat, nem látom a piros szádat, nem foghatom a kezedet, nerrr ölelhetlek meg, nem őrködhetem az álmod felett.

... Te elmégy és én nem látlak sohasem.

Végig nyújtózkodott a füvön és hentergett előttem ravaszul, mint a macska.

■— Vagy jöjj el saiheb ! — folytatta és reszketve szorosan megfogta a kezemet — gyere hozzánk aludni, itt sok a féreg, kigyó is van és a te istened nem fog megvédni, ha te nem véded meg magadat, mert hiszen van eszed, van benned erő ! Itt meleg van és jön a halál alattomosan idesompolyog melléd, reád, fúj és meghalsz. Minek meghalni ilyen fiatalon, ilyen szépen? ... Az én apám marha pásztor, itt lakik a patak túlsó partján. Van hüss házunk. Van benne puha kényelmes szőnyeg. Enyhítő hüss tejet hozok neked és elalszol majd ott. Az ölem lesz a párnád, a csókom az orvosságod, mert meggyógyulsz, biztosan meggyógyulsz! Aztán, ha majd felébredsz, adok neked dhal-11) és finom rizst illatos mantek-kai2) vagy koko-tejjel3) vagy ahogyan te akarod. Adok hozzá erős pimat-t4), amely erőt ad neked, és amit kívánsz mindent adok neked.

Szégyenlősen lesütötte a fejét, mikor megfogtam az arcát.

— Hogy hívnak téged?

— Katuh-Kija.

Könnyek futottak végig az arcán.

— Az anyámat is igy hívták.

Ahogy megérintettem a testét, hideg borzongás futott végig rajtam. Fáztam, a fejem fájt, karom libabőrös lett a hidegleléstől, az ajkaim cserepesek lettek a láztól.

— Te nagyon beteg vagy saiheb. Az arcod olyan fehér, mint a tej, a szemeid sötétek. Oh ha nekem ilyen szemeim lennének, ilyen nagy kék szemek ! Elviszlek saiheb, mert te nagyon beteg vagy — ismételte s a kezét az arcomhoz tette és simogatta. A keze meleg volt, puha és pici. A körmei finomak és hosszúak. Nehéz ezüst karperec volt a kézcsuklóján, mely egy összecsavarodott kígyót áürázolt.

Reszkettem, a lázam nőttön-nőtt, arcomra kiült a hideg verejték. Katuh-Kija ruhája szélével törülgette az arcomat.

— Hozok majd mézet is neked, édeset és illatosat, amilyennel a májszor-i5) rózsák asszonyai kenték az arcukat. Főzök teát is uj sz«-ben6), amiből még nem ivott senki, még az apám se. Hozok majd mirtusokat, meg jázminokat ide a szivedre, hogy majd ha elmégy, mindig megemlegesd Katuh-Kiját.

') Vöröslencse, amely Indiában terem; erősen fűszerezve főzik.

2) Olaj.

3) Kókuszdió.

4) Paprika appás és hosszú.

5) Indiai tartomány.

6) Rézedény.