Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
semre, más gondolatok keringtek az agyvelőmben, amelyek épen olyan forrók és misztikusak voltak, mint az indiai reggel. Egy fiatal benszülött leány ébresztett fel álmomból. A vállaimra tette kezeit, letérdelt mellém, és szólt valamit hozzám, de én nem értettem. A leány szép volt. Formás, félmeztelen mahagóni teste fényes volt, mint a bronz-szobrok. Drága ékszerek voltak a nyakában, fülében és orrában. A szemei csábítók és titokzatosak voltak, mint a pendzsabi éjszakák, haja fényes és fekete és illatot lehelt, a fogai pirosak a betelii)-től, mint a korálldarabok, ruhája tiszta, fehér és finom, mint a fátyol, szinte átlátszott rajta sötét barna teste. Nézett rám és mosolygott. — Saiheb !2) Kérdeztem, mit akar tőlem, miért ébresztett fel? hagyjon aludni. Pajkosan csettintett nyelvével, aztán leült mellém és hozzám szorította puha, bársonyos fekete testét. — Itt akarok maradni melletted, nehogy valami bajod legyen saiheb, — mondta halkan — nehogy megmarjon valami kígyó, vagy a te szép arcodba harapjon a patkány. Nem akarom, mert szép vagy, mert tetszel nekem ! Összecsucsoritotta piciny ajkait, gyöngéden végigsimitotta arcomat. — Mert szép fehér az arcod, mint az elefáncsont és féltem a legyektől, a szúnyogoktól . . . Nem értettem ez a leányt, pedig tiszta angolsággal beszélt, ami pedig a sudra nőknél általában ritkaság. Megdörzsöltem a szemeimet ; vájjon csakugyan ébren vagyok-e. Felemelkedtem és reánéztem. Nagyon fiatal volt és igézetes. Azóta sem láttam a bengál nők között ilyen szépet. Tizenöt éves lehetett, de fejlett volt már, mint a nelumbó virága. Mosolyában a szingaléz3) nők becsületessége, és a bengál nők szenvedélye egyesült. A szeme valami csábos éretlenséggel csillogott reám. A nyakam köré fonta karjait s piciny mellgolyóit jóindulatú mosolylyal taszította felém. Féltem, ideges reszketés vett rajtam erőt. Eltoltam magamtól, mire ő, nagyon szomorú lett és könnyek szöktek a szemeibe, — Mit akarsz tőlem ? — Itt akarok maradni melletted, mert féltelek, hogy valami bajod lesz és meghalsz. Itt akarok maradni melletted saikeb, te csak aludj, mert beteg vagy, lázas vagy. Meghatott a naivsága. Olyan gyerekesen olyan gyöngéden beszélt. — De egy hindu leány és és egy fehér ember ... Befogta a számat. ■) Diófalevél, melyre oltott meszet kennek, ebbe szegfűszeget^ szerecsen-diófagyökeret gön- gyölgetnek, aztán megrágják és a levét szívják bagó gyanánt. 2) Saiheb = uram, de csak a nem Bráhma tanát követőket illeti meg, ellenkezőleg bábu, a megszólítás fenti értelemmel, de megtisztelőbb formában. 3) Ceyloni faj. — 81 — 6
