Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
59 A vén medve. Irta: Sziklay P. Gyula. Hej ! de boldog is az ember — legalább annak képzeli magát — mikor még óraszámra képes udvarolni a szemérmesen mosolygó lánVoknak. Ekkor még oly szépnek, oly rózsaszínűnek látjuk ezt a sáros, ezt a cudar világot ; midőn még. az epedő, kék szempár lángoló sugarainak heve alatt érezni tudjuk azt a csodás,, édes-keserű érzelmet, — a szerelmet. De ha már néhány farsangot áttombolt az ember s keserűen kellett tapasztalnia, hogy »minden csak álom életünkben« — hogy megváltozik minden t Mert hát miért is házasodjék az ember? A bolond lépés — bármikor tegyük is — mindig korán van. Mikor még 22—23 éves az ember, folyton feleség után lót-fut. Ha lát egjr szőke angyalt, az után szaladgál. Később jobban tetszenek neki a barnák. S ha egy-két év alatt nem tudott olyanra akadni, a ki jól behálózza : bezzeg nehezen határozza el magát arra, hogy a legény-élet gyönyörűségeit felcserélje a papucs- kormánynyal ! „A szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmisem“ . . . Szép, szép! poétákhoz illő gondolkodásmód. Mi, agglegények csak megmaradunk, a valóság mellett. Szerelem?! . . . Okos ember nem tudja magával elhitetni azt, hogy ő szerelmes is tudna lenni. Nevetséges ! mintha a szerelem okos tettekre? tudna buzdítani ! Régi dolog biz az, hogy a szerelem bolond szenvedély. Megélője a higgadt gondolkodásnak. Hány házasság köttetik ma csupán szerelemből? Vagy talán a szerelem vezérli az embereket a házasságra ? Vannak, az igaz, csakhogy nagyon kevesen,, kik sziveiket kérdik meg, midőn ezen — egész életükre kiható — lépésre magukat elhatározzák. De lássuk csak miért mennek férjhez a lányok? A fiatal lányokat az önállóság utáni vágy csalogatja a házas élet terére. Az öregebb lányok is iparkodnak a pártától szabadulni ; mert nem valami kelleme- éen hangzik, hogy Völgyi Aranka, vagy Hegyi Cabriella már elvirágzott — vén leány ! S azután a férfiak! ?... Kérdezzük meg csak azt a néhányat, kik feláldozták magukat. Az egyiknek egy hű (7 ;) gazd’asszonyra volt szüksége ; a másik köszvényes, beteg ember^ Betegápoló kellett neki; azért hozott asszonyt a házhoz; — a harmadiknak pénzes zacskóra fájt foga; stb. stb. Azt mondják a poéták, hogy a nők az életnek boldogság egén tündöklő csillagok. Csakugyan? Lehet! Nekünk, agglegényeknek, ebben semmi okunk sincs
