Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

kételkedni. De legjobban szeretjük, ha e csillagok a látkörön túl fényiének. S aztán agglegényhez nem is illik a — csilagvizsgálás.

*

Nincs gyönyörűségesebb valami, mint az a hóbortokkal és kalandokkal ki- sujtásozott — legényélet az ő tarka barka epizódjaival. Aranyszabadság. Pohár- csörgés. Zajos esték. Rózsás kedv a Jancsi hegedűje meHett. Másnap ott folytatjuk, a hol ma elhagytuk. Ebből áll az agglegény farsangja.

. . . Haza felé ballagva, a fényesen kivilágított termekből mámoritó keringő dallamai csapják meg füleinket. S ámbár nem vagyunk az utolsó divat szerint öltözve, unalomból benézünk egy-két percre. S a hosszú, szövevényes négyesek .alatt a csipke és selyembe burkolt tündérek füleibe susogunk azokból a bohóságokból, minden érzés és valódi bensőség nélkül, melyekkel csupán csak a női hiúságnak hizelgünk. S ezt is semmi másból, csupán csak — unalomból.

A téli esték hosszúak. A farsangolás már nem nekünk való. Mulassanak csak a fiatalok. Mi már rég’kimulattuk magunkat. Nekünk legjobb itthon lustálkodni a langymeleg szobában a puha kereveten. Egy cigarette — s el van űzve az unalom. Mit nekünk fényes estély? feszes társaság szemfényvesztő pompájával, mely lenyűgözi az kedélyt?! . . . Van-e ennél unalmasabb valami a széles, kerek vi lágon? . . .

Mily sokkal édesebb itthon úgy egyedül a meleg kályha mellett, a csöndes agglegényi szobában, melynek falai nem visszhangzanak a kis feleség kacajától 5 a pajzán gyermekek ujjongó zsivajától.

Az igaz, hogy az agglegénynek a vig cimborákon kivül ezen az egész, kerek, szép, nagy világon nincs senkije. Legalább nem is marad farsangi emlékül nehány hosszú, kifizetetlen — — számla.

A süppedékes pamlagon végig nyújtózva, az emlékezet pókhálós leple mögül rég’történt bohó történetek jutnak eszünkbe. S a lélek száll messze, vissza a \ndám, zajos ifjúkorba — a múlt útvesztőjébe — a melynek tarka-barka mozzanatain úgy elmulat, úgy elmereng, mintha újra átélné azokat. De csak unalomból. S mire a cigarette kiégett, a bohó álmodozásnak is vége!

*

így telnek a napok szép egymásutánban, mig végre a farsang — bár rettenetes lassúsággal — lejár. S az agglegény egy lépéssel sincs közelebb a há- 2as élet kapujához. Marad minden a régi kerékvágásban. Azt az aranyszabadsá- 50t feláldozni csak azért, hogy asszony jöjjön a házhoz, biz’Isten, kár volna. Az agglegény asszony nélkül is boldognak érzi magát, költői rendetlenséggel berendezett lakásában. S ámbár ízlésről szó sem lehet, de azért kényelmes az agglegény lakása.

Ott nyújtózkodik a nagy Íróasztal a sok mindenfélétől megrakodtan, melyek szép zagyva össze-visszaságban — mint mondani szokták, költői rendetlenséggel