Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— Te asszony, ha ez is elfogy — — —? Az asszony lemondóan vállat vont. — Pedig már nem soká tart ! Van még valami tüzelő ? — Valami . . . kevés ... — Azt sem szerezhetünk már, olyan a föld, mint a szikla, kemény, — csákánnyal sem vágod fel. — Eszünk nyersen, — ha lesz mit. A férfi gondtalan könnyelműséggel felelt : — Hagyd el; lesz, a hogy lesz: jöjj, ölelj meg, Avé ! S a nő nemének utolsó satnya hajtása kipirult arccal kúszik a férfihoz. Keble zihál, hosszú vézna ujjait végig vonja a férfi arcán, simogatja. Beszélni nem tud, csak hörög, értelem nélküli hangokat ad, azután fájó, vontatott sóhaj kel kiaszott kebléből. Az egyetlen már, a mi megmaradt az ősmelegségből: az ölelés! A csók hideg, az ajkban nincs többé vér, nincs többé tűz. Csak az a meleg, .a mikor egymást ölelik. Nem kérdezik egymástól: „szeretsz-e?“ Szerelem nincs már közöttük, csak egy tudat, egy érzés: mi az utolsók! Lesz, a hogy lesz . . . Egyszer aztán a nő azt monta a férfinek : — Nincs semmink, mi lesz most? A férfi hülye, bámész tekintettel nézett maga elé : — Mit tegyünk? . . . Elpusztulni? Éhen veszni? És ez a nyorr^orult, a ki minden percben rettentő tusát vi az elmúlással, a halállal, a kinek minden perce kin és nyomorúságban múlik, sajnálja az életet, ezt az életet. — Asszony, — mondja egy poptra bámészkodva — csak nem veszünk el igy ?... Meghalni ... ! ? A nő lemondással intett. — De nem halunk meg ! Én most kimegyek. Hátha akadok valamire, esi- kasz állatra, boróka-gyökérre, — találok még talán . . . Az asszony odahuzódott a férfihez. Átölelte térdét ; halk hangon, könyörögve súgta : ' — Ne hagyj el — és ha nem jösz vissza soha többé ? Addig itt, egyedül, egymagámban . . nélküled pusztulok el ! A férfi leoldotta magáról az ölelő karokat s durván kiáltott ; — Csak nem gondolod, hogy igy elpusztítom magam ? Felkelt elővette hosszú, kampós botját, csákányát ; megindult. ; '' —- Megyek, nem messzire, no! Visszajövök. Elhozom a szabadulást, meglesz újra az élet. — Érted. Avé, érted ? Az élet ! Fölfeszitette a régen ki nem nyitott ajtónyilást takaró bőrfalat.
