Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— Ej, eltalálta bácsi P. — feleltem neki. vissza németül

— No akkor jó lesz, ha felszeded a sátorfádat és elmégy innen. . . . Van szállásod?

— Nincs.

— Jó, akkor gyere velem, én tudok egy jó helyet.. Arra megyek épen, elvezetlek.

— Megköszönöm azt bácsi.

— Tanuld meg öcskös, hogy ilyen helyen ne mutogasd a pénzt, mert hamarosan levesznek a húsz körmödről.

— Ne mondja?

— Úgy, úgy. Ez igaz, sokan megjárták.

— És beszélt a- furfangos lazarónikról, akik a siciliai brigantiktól csak annyiban különböznek, hogy ezek Triesztben laknak, azok pedig Siciliában. Más különbség nincs köztük, mind a kettő olyan, hogy egy gombért agyonüti az embert. Jó lesz ám itt vigyázni.

Megköszöntem a jó tanácsot s eközben elértünk a Pondares-utcához.

— Ennek az utcának a legvégén van az Asilum.

Rögtön megismered, mihelyt ránézel. Egy nagy fehér ház. Két emeletes. Bemégy a kapu alatt a nagy társalgóba, erről a társalgóról nyílik az iroda. Itt bérelsz magadnak egy ágyat. Egy napra, egy hétre, vagy amennyire akarod.

Vannak papírjaid?

— Igen.

— Akkor jó van„ mert azokat fel kell mutatni.

Isten áldjon L

Még egyszer megköszöntem a szívességét. Ő eltávozott, én pedig végig mentem a hosszú szűk utcán s pár perc múlva bent voltam a nagy társalgóban ahol már húsz harminc ember volt összegyülekezve s várta mig kinyitják az irodát. Köszöntem, senki sem felelt.

Egy alacsony sunyi- képű olasz állott az ajtónál. Kérdeztem tőle hány óra. Elnevette magát s az egyik közeli asztalnál helyet mutatott.

A különböző nemzetiségűek mind más és más asztaloknál diskuráltak, csak én magam ültem ott egyedül, nem volt ott rajtam kivül a magyarnak még hire sem.

Nagyobbrészt munkás emberek voltak ezek, akik a közeli gyárakban vagy építkezéseknél dolgoztak. Persze otthon könnyű többségben lenni : itt tehát az olaszok voltak többségben. Ezek között voltak olyan sötét tekintetű rongyos emberek, akik vissza húzódtak a fal melletti padokra s onnét hallgatták a társalgást közben meg-megindult közülök egy-egy, aztán összeszedte a teremben eldobott cigaretta végeket és a sarokban, megosztozott rajta a többivel. Néha verekedtek is rajta.

Ezek az emberek nagyokat köpdöstek a padlóra, mit törődtek ők azzal,