Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)
Szépirodalmi rész
106 Körmönfont. Anya a konyhában. Gyei ekek! elégett a pecsenye. Szaladjatok be a szobába papához és mérgesítsétek meg, hogy dühében elmúljék az étvágya. Katzenjammer. — János! János! már megint felöntött a garatra? Az Istenért, mondja csak miért iszik oly rettenetes sokat? — M—m — m—mert oly sz—sz—sz—szer—r—ren—csétlen vagyok. — Szerencsétlen? s miért? — M—m—mert any—i—t i—i—iszom. Titokzatosan. — Papa! mi az? egy magányos ember? — Egy irigylendő fickó ! — de meg ne mond a mamának ! Feledékenység. — Hová mégysz? — A nagybácsimhoz sietek, a ki ados nekem. — Hogy-hogy? — A minap nála voltam s elfeledtem őt — megpumpolni. Modern felfogás. Lenke. Azt hallom, Mici, hogy a vőlegényednek féllába van. Olga. Oh, hadd el, Mici jól teszi ha hozzá megy. Hiszen a kétlábú vőlegények már olyan közönségesek. Rövid, de velős. (Egy diák levele.) Kedves Anyám ! Legyen szives otthonfelejtett felsőkabátomat mielőbb elküldeni, de úgy tessék csomagolni, hogy a sült libától zsirfoltot ne kapjon útközben. Kezeit számtalanszor csókolja hü fia: Tivadar. Lélekjelenlét. Mama, ki éppen akkor lép be, mikor az udvarló leánya előtt térdre borult : — Oh, kérem ! tessék csak a helyén maradni !... Sub rosa. A. Az anyósod — a mint hallom — elvesztette a hangját. B. Fájdalom ! de csak — az énekhangját.
