Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)
Szépirodalmi rész
107 Goromba. Feleség. Már megint nagyra csinálta a suszter a cipőmet ; pedig szám szerint rendeltem. Férj. No, ha a szád szerint rendelted, úgy nem csoda, ha nagyra szabtaA mézes hetekben. I. Feleség. Ugy-e Gyuszikám, nem sajnálod, hogy odahagytad miattam a legényéletedet ? Férj. Éppenséggel nem, mert kutya rossz kosztom volt a vendéglőben. II. Feleség. Meglátod Aladár, ha meghalok, ilyen feleséget mint én vagyok,, nem kapsz soha az életben. Férj. De hát ki az ördög mondta azt, hogy én még egyszer ilyen feleséget. akarok ? A sánta feleség. — Ugyan Jóska, hogy vehettél ilyen sánta nőt feleségül? — Hát már miért nem? Hisz csak nem azért vettem el, hogy — vadászatra járjak vele? Különös ígéret. Bíró a tanúhoz : Aztán igért-e magának vádlott valamit, hogy hallgasson ? Taná : Igenis, instálom alássan, azt Ígérte, hogy ha nem hallgatok, hát akkor — letöri a lábamat. Mint rossz hírekre lassanként szoktatjuk az embereket, hogy a lélek egyszerre le ne sülyedjen nehéz terhe alatt: igy bánik velünk a végzet, lassanként, tanít emberismeretre, hogy birni tanuljuk a szörnyű tudományt. * Gyermekálom a boldogság s ha eltűnt a földön nincs semmi, a mi ezt. elfelejtetné. * Vannak pillanatok az emberi életben, hol a szív boldogtalansága érzetében, fájdalmakat kiván. * Minden fájdalom halandó, s ha vannak némelyek, melyek sokáig tartanak,, ez csak azért van, mert azokat mi magunk ápoljuk.
