Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)
Szépirodalmi rész
A beteg feíemelkedett ágyában s idegesen fogta meg a beteg kezeit. Hossza san nézett könnyes szemeibe, sápadt és szenvedő arcát és szenvedő vonásait bámulta szótlanul. Valami újat fenségeset fedezett fel vonásaiban, ami oly jól állott neki. Azután csókokkal borította kezeit, arcát. Az asszony nem tiltakozott; leült ágya mellé s hangos zokogással sirni kezdett. Éles fütty vágódott be az ablakon, talán egy gyár jelző sípjának hangja, mig kint a kertben a fák lomhán mozdultak meg. Friss szellő járt a nyitott ablakon át, s az esső lassú csepegéssel megeredt. Volt valami ijesztő, valami fájó ebben a nagy csendességben. Mintha egy láthatatlan valaki lebegne a légben. A férfi sápadt arcán megtörött a lámpás fénye s a betegség fájó árnyakat rajzolt ajkai köré, Korom szállt fel a lángból, a fény nagyot lobbant s a szél becsapta az ablakot. Ok pedig hirtelen egymásra tekintettek. Nem szóltak, de érezték, hogy egyet gondoltak, s igy még sohsem értették meg egymást. A hűvös levegő szétzavarta álmaikat, és valaki, aki eddig vasmarokkal tartotta fogva szivüket el- szállott közülük. Ajkuk összeolvadt egy hosszú, szenvedélyes csókban, mely feledtette az elrejtett fájdalmakat, az átkinlódott éjeket s záloga volt egy uj, büszke életnek . . . A kis fiú pedig hangosan felkacagott . . . Gyötrődés. Ifjan még alig élve itten flz élet kora tavaszán megcsalt minden amibe' hittem Vak bizalommal igazán Rém iészen az én életemnek Gyümölcsöt hozó ősze sem . . . item arathat aki nem vet, Hej annak csak tövis terem ! megcsalt minden. Remények, álmok, mik éltek e szív rejtekén, Kietlen puszta, melyet járok S nagy árvaságban élek én. S nem lesz az életemnek látom, nyugalmat hozó tele sem . . » Boldogságom hiába várom És mégis . . , mégis keresem t Ilyaram se "lesz már . . , tudom . . . érzem. Reményim fája ha kihajt. Zöld Iombozatját nagy hevében Forró nap elperzseli majd. Keresem . . . várom, óh de itten nem lelem azt meg sohasem, De tán megadja majd az Isten fl sir ölében .. . . odalenn . . .
