Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
95 Látok apró szemű japáni emberkéket, pen-tszét, hosszú hajfonatot hordó khinait. Nálunk ugyan némely emberek és testületek még hosszabb copfot viselnek, de — mesterségeset. Látok magas növésű norvégeket, csontos oroszt, barna spanyolt, szőke németet, sötétképü örményt és arabot, vörösbőrü indiánt, szere- csent, görögöt, bulgárt, füstös képű cigányt, népfajtát sokat, sokat, hiszen ezek a legutóbb nevezettek Amerikában is mindenütt otthon vannak. Mindannyi, valahány, a kikötőből vonulnak fel, húzódnak el a város tágas utcáin villanyos röpíti őket egyik helyről a másikra, azután ha jól esik, ödöng- nek, ácsorognak, a téreken, nyilvános kertekben. Csupa szem az egyik, bámul a másik, az újvilágban sok újat talál az óvilági ember, ide-oda terelődik figyelme. Csakugyan bámálatos, hngy a tetterős amerikai, fejét, eszét miként töri a technika újnál újabb és legújabb vívmányain. Először pénz, másodszor pénz, harmadszor is pénz. Erre törekszik az amerikai szabad államok polgára. Business, üzlet, mindenben az üzlet, kivéve a vasárnapot, elzárva a kereskedést, ezt megülik, mert egyéb évközi ünnepüket, könnyen lehet megszámlálni az ujjunkon. Sokan úgy ülik meg a vasárnapot, hogy a meleg tea mellé megelégszenek hideg étkekkel is, csak főzni ne kelljen. A Brooklyn-hid nyeli és önti ki magából a falunyi, városnyi emberrajokat, azt az angolhoz teljesen hasonló józan üzleti hasznára gondoló kereskedő népet. A kirándulásokról jőve, sokan, nagyon sokan a Broadwayra törekszenek minden irányból, nem törődve azzal, hogy leperdült a nap, leszállt az éjszaka. Mély benyomást gyakorolt rám, sok szokatlan jelenséggel Amerika bámulással, az első nap. Nápoiyt látni és meghalni, mondja az egyik szólásmód. Nagy New Yorkot látni és élni, mondjuk mi. Élni az idegek végső kimerüléséig, élni szertelen szabadsággal, élni a világra szóló csodák hazájában ... Ködbe bekondul . . Ködbe bekondul a város alatt Valami álom lopó hatalom És felzavar meleg ágyamból És az utcákat össze bolyongom. Ez .itt egy utca. Régi utca Itt témferegtem beh hányszor én Mikor még más nap ragyogott Mikor nem voltam álmos, fáradt-vén Itt voltam gyermek. Régi ablak ez Emlék harang kong az éjjen át Itt a templom. Itt mormoltam Májusi estéken Ave Mariát. Itt egy ablak. Beh fekete, beh régi Itt értek a cudar alkonyatok Ez a város beh üres, beh puszta Jólesz már ha elballagok. Hungarus.
