Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

94

Az Egyesült Államok törvényei a népvándorlásban mindinkább szigorúbbak 3rra nézve, hogy kinek szabad partra szállni. Dologképes egészségeseknek. Bizonyos korhatár elérése után, nem kellenek munkába. A szemcsés köthártya lobban vagy bőrbetegségben szenvedőt visszautasítják. Ötven éven felül levőket, hacsak nem várja őket valaki, jótálló arra nézve, hogy az állam terhére nem esnek, szinte be nem fogadnak. Akik kész helyre voltak menendők, azokat a legközelebbi hajóval az amerikai toloncrendszabály szerint visszaküldték, hiszen úgy is minden negyven másodpercben érkezik egy uj bevándorló s ezek közül minden két hétharmad percben New Yorkban telepszik meg egy. Az 1906. évben legtöbben, 1.100.735-en vándoroltak be az Unió államaiba, ezekből férfi, több, mint mégegyszer annyi.

Ellis Island érdekes, ideiglenes lakóiról beszélünk. Egy skót nő volt az. Pár nap előtt 13 gyermekkel jött meg a férje után, ki a legieősebb fiával már előbb jött ki. Még otthon is maradt egy férjhez ment leány, mégis ennyien voltak a gyermekek, orgonasipok,

Tovább nézek. Mozgó pontoknak, mászó bogaraknak láttam, kicsinységeknek néztem a kikötőben, a parton járó embereket.

Büszke négy árbocos, oceánjáró hajó alattunk, mintha fúldokolna, vagy kifáradt volna a nagy útban, lassan irányul a kikötő felé. Tutul, sípol, bug és felbőg. Hangja messzehalló. Nehéz, nagy dolgot végzett. Az óvilágót kötötte össze az uj világgal. Első képben hatásosan nyilatkozott meg szemem előtt az amerikai nagy .arány. Csak nézem a felhőharcolókat. Magyarázzák, hogy súlypontjuk bévül van, nem a falakon, melyek csupán kitöltések a vas vázon.

A hunyó nap biborfényébe került a részarányos szobor feje, mikor elhagytam. Nagyon szépen vette ki magát, még szebben, mint a sötét háttérből, mikor a 36.000 gyertyalánggal felérő villanyos fény, a szűk bejárat megvilágositása okából kigyullad a fennen lobogtatott fáklyában. Tüzoszlop.

Világosság! Világosság! De mikor nehezen lehet megvilágositani az emberfejet belülről. Az első utcai lámpás is csak 1697. évben kezdett New Yorkban világítani.

A villanyfény által kivilágított részen madarak, nagy számmal zúzzák össze magukat, A napfelkeltét vélik, közel repülnek hozzá, repülésük sebességét nem változtathatják meg hirtelen, agyon törik magukat. Lepke, az égő lámpa körül igy lebeg.

Bártholdi, a nagy művész, ezidőben Párisban haldoklik. Meghalt október 4-én Nevében, müvében élni fog.

A Bedloe-sziget a szoborral, újabban Liberty Islandnak is nevezik.

Este, mikor a nap behunyta már a szemét tágabban nyitottuk mi a magunkét a kozmopolita városban. Séta össze-vissza a tömkelegben, abban az embersokaságban, melyet a szép idő, vasárnap vetett ki a széles utcákra. Ámulatba ■esik az európai arányokhoz szokott szem. Még Londonban sem láttam ilyet.