Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
93 Fölmenés közben a vaskorlátok, tartógerendák között lepattogott a celuloid- kézelőm gombja, mely az esésében olyan zajt csapott, mintha legaiább is egy érczből való tálcza ütközött volna akadályokba. Voltunk az óriás asszony fejében vagy húszán, de elfért volna még egyszer annyi. A diadémben három nyílás van, alulról alig látszanak, fent, üres, nagy ablakok. Ez is olyan kilátás volt onnét fentről le, melyet, megdöbbentő hatásával elfeledni nem lehet. Látom a széles Hudson-folyot, vagyis North Rivert, mely a legjobb kikötőket adja a parti városoknak, úgy, miként az Aranyszarv, Konstantinápolynak. Soha sem láttam annyi hajót az Atlanti-tengerről, egy kikötőbe törekédni. Tenger a világközlekedés országutja. A hatezerből, mely a new yorki kikötőbe kanyarodik, be évenként, most is volt a szem előtt elég sok hajóraj. A legujjabb adatok szerint minden 49 percben érkezik hajó külföldről.*) Észreveszem, hogy az idegen lobogó alatt járó hajók túlsúlyban vannak. Gazdagság és erő ring a vizeken. A nagy hajókhoz járultak a helyifolyami gőzösök, vontató hajók. Sípolnak és bőgnek, gőzt eresztenek, füstöt gomolyitanak, barázdát vonnak a víztükrön. Lehet mondani, hogy itt van a föld kereksége népeinek bejárati kapuja és hogy sehol sincs állandóan olyan sok hajó, mint itt, eme nagy pihenő állomáson. New York kereskedelmi forgalma, meghaladta ' már az évi egy milliárd dollárt. Jó tájékoztató volt New York-, a 16 angol mérföld hosszúsággal szédítő- nagyságban elterülő csodavárosra. Láttam toronymagas, nem kívülről befelé összenőtt, hanem belülről kifelé épített házait, nagyszerű parkját a város közepén, mely- beillik határnak. Láttam a Hudson mindkét parti és az east-riveri árbocerdőt. A magasból jól láttam az árbocok csucsfejét, mert alant, a hajók táborában, csakugyan nem látni az árbocerdőt az árbocfáktól. Nagy vitorlázatok. Ez a kikötő, talán tizszáz- szor nagyobb, mint a mi kicsi Fiuménk. Látom Brooklyn testvér város**) egy részét, nagy hidját, távolaiban Staten. Island lombkoronázott dombjait, sötétzöldből fehéren kikandikáló nyaraló házait, a közelben Ellis Islandot, toronypáros épületét, azt a nagy csarnokot, melyben ezidő- ben a népek nehézkedésének a középpontja van s a melyben az európai kivándorlók első sorsa dől el, megvizsgáltatnak, utasitatnak vissza, vagy menesztetnek tovább, ha megvan az amerikai törvények által megkövetelt tiz dollárjuk és a tovább utazási jegy ára. Én, a nagyszerű épületben a nyomor tanyáját látom.. Abban sok szomorú, szivet facsaró jelenet van. Benne, sokan érezték kínosan a bizonytalanságot. *) A Prometeus folyóirat 1903. évi statisztikai összeállítása szerint, a világ legnagyobb forgalmú kikötői igy sorakoznak egymás után : Honkong, London, Antwerpen, New York. Hamburg, Liwerpool. **) Azóta New Yorkkal egy város.
