Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
90 kívül szoros, belül tágas első tartózkodási helye volt a megvizsgálandó Amerika partján kikötő kivándorlóknak, a kik itt várták a további irányítást. A sült idegeneket nyelegette magába a világfájdalmas kinézésű épületrengeteg, a mely New-Yorknak egyetlen épülete, mely történelmi nevezetességgel bir. Várszerüek falai. Azután, hogy Ellis-Island lépett életbe a kivándorlóknak, vizmedenczékben tengeri élőállatok befogadására vált nagyon alkalmatossá ez a hely ; jó áttekintés esik a körszinház alakú épület belsejében. A karcsú oszlopok nem zárják el a kilátást, szabad marad az minden irányban. Az aquarium a sziget-város legdélibb csücskében van, közvetlen közelségében a tengervíz. Azért olyan mozgékonyak a fiatal czápák, melyek mégis másfél méter hosszúak voltak. Csoportosan qszkálnak a tenger csonttüskés hiénái, eleven tojó fenevadjai harántszáju, örökéhes állatok. Jól tartják azokat, hogy nagyra nőjenek. Meg is nőnek azok a szabad tengerben ; olvasom, hogy Pólában egy öt méter hosszú, 2000 kilogramm nehéz czápát fogtak. (1906.) A nagytermetű állat hasában a többi között egy lónak a csontváza volt. Szája nagy fogakkal volt fegyverezve. Aligátorok, négy méter hosszú krokodilok fűrészhez hasonló fogakkal. Az utóbbinak pikkelyes bőrét a golyó sem fogja, olyan kemény. A krokodilkönnyek ismeretesek ; akkor tolulnak a szemébe, mikor menekül az ember előle. Halak a legkisebbtől, mely elfér a gyüszüben, a legnagyobbig, mondjuk a bálnáig. Pupos hátú óriás teknősbékák, lassan, mondjuk ügyetlenül mozognak az uszószárnyszerü evezőlábukon ; hol behúzzák a fejüket, hol meg kinyújtják a nyakukat; legtöbbnek a szája unottan tátva. Hosszú életű állatok. A londoni állatkertben van egy, melyet spanyol matrózok Galapagos-szigeten fogtak; még 1555-ben került oda, káposztával él, sokat eszik. Időközben, az 1906. év legelején elpusztult az állatkert legidősebb lakója. A pajzsáról tudták meg, hogy mintegy 400 éves volt. Rákok mindenféle szinü háttal, hosszúságú bajuszszal. Olyan tengerlakók is voltak a tartályok falához tapadva, melyek eddig a képzeletemben sem léteztek. Érdemes volna ebben az aquariumban, mely tudtommal a világon legnagyobb, legalább egy napot eltölteni, fürkészni a tenger titkait, csodálni a tengerfenék gazdag állatvilágát, melyet nyolcz év alatt hoztak össze. A Jegestenger és a legdélibb tengerekből vannak itt vizcsodák. A hat láb mély főviz- tartóban a nagyok, másokban a kisebbek. Szépek, színesek némelyek; undorító a kutyahal. A moszkitók 200—400 petét raknak óránként ; a vízben lemerülnek- felkerülnek ezek, úszkálnak, a mig kikelnek. Az axoliti halfaj vízben és szárazon él, ha a vízből kikerül, uszószárnyait elveszti és gyikká válik. A szivárványhal és angyalhal legszebb szineket játszanak, biborpirosat, azúrkéket. A két méter hosszú csikós testű hal a legnagyobb ragadozó, melytől a halászok is félnek. Ilyen ritka fajokat a nápolyi, párisi és berlini aquariumban nem találunk. Kár, hogy elveszett néhány vizicsoda, a fehér czethal meg a nyolczkaru polyp, mely kiszívta az áldozatát.
