Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
89 A cipő tisztítók az északi vidékeken olaszok, délen szerecsenek, New-Yorkban mind a kettő. Elég olcsó és jó cipőket varrnak. Dohányt ha veszünk legalább öt centért, kapunk hozzá szivarka-papirost, gyufát, sőt egy tiquettet, melynek a számát ha huszonötre felvisszük, ezek bemutatásakor még külön ajándékban is részesítenek. Versenyeznek a dohánytőzsdék, hogy az ajándék minél szebb és értékesebb legyen. Nem gyűjtöttem a jegyeket, de elképzelem, hogy milyen lehet az az ajándék. Alája rakott lábaival, ülve csibukozó török basa képe helyett, kifaragott, megfestett harcias indián vagy indiánnő a cégér. Olykor katona, dragonyos sisaku katona, karja alatt szivar ládikával. Szivarral, dohánnyal becsapják az idegent. Angolul kell kérni, akkor olcsóbb áron is kapunk jót, ellenkezőleg a drágább is rossz. Orosz- és lengyel zsidók tartják leginkább a dohánykereskedéseket. A borbélyok jelzése, vörös, fehér, kék, vagy aranyszínű és fekete sávokkal festett, üzlet előtt a földbe erősített vastag rúd. Olaszok foglalkoznak legtöbbnyire ezzel az iparággal. Itt is úgy vagyunk a borbélyokkal, mint egyebütt. Másokénál többre tartják a mesterségüket, mig a többi iparos nem veszi a pepecselő mesterségét komolyan, de azért a borbélyok sora jól megy, drágán nyírnak, szappanoznak, 10—25, sőt 25 — 35 centért. Cipő- és ruha tisztitó itt és ott. A ruhát kitisztítják a testen. Kádfürdő összeköttetésben van a nagyobb borbély üzletekkel, melyek kiválóan fényesek és tükrösek. A borbély-karosszékben rövid időre a yan- kee is megnyugszik, nem siet, pihenteti lábát a szék felhágóján és kefélkedve szívesen hallgatja a tereferét. Az emberek gyakran beretválkoznak, nem szeretik a tüskés arcot. Alig öt százalék a bajuszos, szakálas ember. Sima képüek. Harcsa bajuszu bácsit, vékonyra kifent bajuszu uracsot nem lehet itt látni, nem sülyed a mellre hófehér szakái. Az egyes hangok jelentését is jó tudni. A levélhordó a kapuban fütyül, a köszörűs trombitál az utszélen, az ószeres csenget. A kézi boltosok kiáltanak, sőt ordítanak, harsognak. A rikkancs, az itt is az marad, nagyokat rikit. A handsome kocsin, melyen fent, hátul van a kocsis, a kis bérkocsin, Cab-en való járás-kelés, a nagyobb városokban drága s a rossz utcaburkolaton, a gummi- kereküsön is rázós. A gummikerekün jobb. Díjjegyzék nincs; mérföld szerint kérnek, rendesen egy dollár egy mérföld, vasútra kettős pénz. Élelmes kocsisok. Hajtás közben sűrűn csettegtetnek nyelvükkel.. A sin szárakon járó Car-ok elvisznek minden irányban, ennélfogva a bérkocsit csak szükségben használják. A hasznos tudnivalókból egyelőre elég ennyi. Lépten-nyomon magától jön a többi. Felczihelődtünk az ebédlőasztaltól s a Ferry Boot-on átmegyünk New- Yorkba. Megnézem jól a gőzkompot, helyiségeibe bemegyek. Fényes szalon, istálló, kocsiszín, állóhely, ülőhely, együtt és egymásmelleit van. Tengerről jőve a tenger érdekes világát, a tenger nevezetesebb lakóit nézem meg legelőször a nagy aquariumban, mely egy busképü várkastélyban van. Sötét szinü nagy középület a Castle-Garden, lekönyökül a tengerbe. Előbb
