Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
69 Az arab nőkről. Irta : Ágoston Mihály. Aki az arab nők szellemi érdemeiről csak némi fogalommal is bir, már a szokásos közmondásból is láthatja: «A nők a paradicsom lakóinak legcsekélyebb számát teszik.» — A Korán-ban igy szól a próféta: „Bevezettettem a paradicsomba s lakói között a szegény volt legtöbb, és voltam a pokolban, melynek legtöbb lakója nő volt. —- „Oly nép, melyet asszony kormányoz, nem lehet boldog!“ Ezek a nézetek uralkodnak Algériában, Marokkóban, Tunisban, Arábiában, szóval az összes mohamedán államokban (csak Törökország kivétel). Ezekben az országokban a házasság is úgy köttetik, mint valami üzleti ügy. A leányt, akit valamelyik arab ifjú nőül akar venni, megvásárolja a gazdagabb pénzen, lovakért, öszvérekért, tevékért ; a szegényebb juhokért, vagy szamarakért. De ne gondoljuk ám, hogy azért nincs kivétel ez alól a kalmárszerü házasságkötések alól ! ? Van kivétel és van idealizmus, ha mindjárt a pusztákon születik is ! Mig a legtöbb arab férfi haszonból nősül, vannak délen a berber törzsek között sokan, kik szerelemből kötnek örök frigyet választottjukkal. És nem ritka dolog az sem, hogy előkelő arab, vagy szegény leány között köttetik oly házasság, mely önzetlen igaz szerelmen alapszik. Gyakran már egy tiz éves arab gyermek szerelmet táplál valamely törzsbeli lányka iránt, s mikor eljön az ideje annak, hogy szerelmesét megkérheti annak apjától, feleségül veszi. A leányka, akit az ifjú szeret, gyakran évekig csak gyöngéd jelekkel s nem szavakkal viszonozza ezt a szerelmet, mert él lelkében az az öntudal, hogy a tiszta női szív a férj legnagyobb jutalma . . . Bár tény, hogy a mohamedán vallásu népek a nőt vallási meggyőződésből sem tarthatják másnak, mint eszes állatnak s évszázadok óta szokásos minden női lényt a férj akarata ellen s az atya óhajtása nélkül rabszolgaságra és magányosságra alacsonyitani, mégsem ritka eset, hogy oly arab nő, kit általa nem szeretett, vagy épen érdemeden férjnek akarnak eladni, inkább öngyilkossá lesz, semhogy ily gyűlölt járom alatt meghajoljon. Az eljegyzési és egybekelési szokások minden egyes törzseknél különfélék. A legelső és fő dolog természetesen a házasulandónak a menyasszony apjával az ár ' fölött egyezkedni. Ezzel aztán a leglényegesebb része a dolognak el is van intézve, tekintet nélkül arra, hogy a leány szereti-e vőlegényét, vagy sem, akar-e engedelmes szolgája lenni, vagy pedig inkább a halált választja, mint a rabságot. A kabyloknál szokásos, hogy a vőlegény három nappal az eljegyzés után jövendőbeli apósa sátora elé jön s ott egy magával hozott báránynak vagy kecskének legalább három tanú jelenlétében elvágja a nyakát. A földre omló vér a végbement házasságot jelenti, mely egyébként semmi vallásos aktussal össze nem .Í.J
