Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

68

rendesen beállani, mert tűzesetnél, — legalább nálunk, — mindenki legott felfedezi magában az addig békésen szunnyadó tűzoltó főparancsnokot és mert mindenki ordit és parancsol, ebből logice nem következhetik más, minthogy senkii sincs a ki hallgasson és engedelmeskedjék.

A vágóhíd azonban biztositva volt és igy egyértelmüleg abban állapodtunk, meg, hogy e miatt fájjon tehát a Foncière feje.

Ellenben azt is elhatároztuk, hogy a repülést folytatni fogjuk ; csakhogy most már mozsár ágyú nélkül és a vizen.

Köteleket akasztottunk tehát jobbról is, balról is a kormányozható léghajóra, és huztuk nagy igyekezettel a falu túlsó oldalán levő Balatonpartra.

Itt beleültettük a hideg kovácsot és a part szelíd érzésű lejtőjén neki eresztettük a léghajót.

Nem tudom az okozta-e, hogy völgynek futott, de becsületére legyen mondva,, most az egyszer repült. Repült nyílegyenesen bele a Balatonba, ellenben a hideg, kovács kirepült belőle, mielőtt a léghajó elérte volna a vizet.

Dúlt ábrázattal nézett szegény hideg kovács a becses jószág után, melyről szentül azt hitte, hogy meg sem áll a leilei partokig.

De hát megállóit; sőt alighogy a vizbe ért máris megállóit. Ennek pedig a hideg kovács örült legjobban; boldogan gázolta szegény a vizet, mig hajójához: ért és újra helyet foglalt benne.

Mi pedig feszült kíváncsisággal lestük, hogy mi lesz most; községünk eme büszkesége hogyan fog csakhamar elrepülni szemeink elől.

Dehát hiáha vártunk. 1

A hideg kovács szorgalmasan csattogtatta ugyan a hajtányt; a szerkezet újból kittegett-kattogott, csakhogy most nem a port szórta szerteszét, hanem a vizet keverte, zavarta maga körül. Valami számítási hibának kellett lenni a dologban, mert a két kerék a széles küllőkkel teljesen a viz alatt mozgott s igy persze hogy nem hajthatta a csónakot sem előre, sem hátra.

Valaki elkiáltotta magát a tömegben:

— Gyerünk haza !

És mi nagy szomorúan beballagtunk a faluba. — Szivük-lelkunk tele volt keserűséggel. — De hát hogy is ne? Mikor a léghajó csődöt mondott, meg a vágóhíd is leégett és mi még sem jutottunk bele a históriába.

És ha önök az uj vasúton majd kirándulnak a Balatonra s ott látnak a mi kis falunk mellett a hullámzó Balaton tetején ringani egy csodálatos és nagyszabású vörös szinü alkotmányt, — mert léghajóját a nideg kovács végérvényesen •otthagyta — akkor gondoljanak önök is kegyelettel arra a mélyen megrendítő csapásra, mely az által érte szerény kis falunkat, hogy egyszer találtak volna fel henne olyan kormányozható léghajót, a mely voltaképen nem is volt léghajó és akkor sem sikerült.