Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
67 hallottam ugyanis, hogy kukoriczacsőszt itt-ott agyonütöttek, sőt azt is hallottam, hogy kukoriczacsősz ütött agyon másokat, de hogy valakit kukoriczacsőszszel üssenek úgy agyon, mint a hogy engem a hideg kovács akkor agyonütött, — azt még nem hallottam soha. Elkábultságomból a hideg kovács téritett magamhoz, a ki legott magyarázni kezdte a léghajó előnyeit, természetesen csak vizen és szárazon. Ezen előnyök közül nem a legutolsó volt az, mely a körül a frappáns feltevés körül forgott, hogy a hideg kovács ezzel az alkalmatossággal levonul a Balatonra és bekalandozván a legforgalmasabb fürdőhelyeket : Földvárt, Siófokot, Füredet, Boglárt stb.„ ezek valamelyikén okvetlenül fog találni olyan bolond angliust, a kinek ez a. csodajármű bizonyára megnyeri a tetszését és drága pénzen megveszi. Tehát, a mint méltóztatnak látni, a hideg kovács éppen nem szándékozott a tudomány martyrja lenni ; mert hiszen végeredményben nem a baleseteket, hanem inkább a jobb hangzású sterlingeket vette be a számításba. Szinte félve mertem már egy szót is szólni, de azért mégis csak meg- koczkáztattam azt a kérdést, hogy hát mikor is repülünk?- Egy hét múlva, uram, egy hét múlva ; ijiinden bizonynyal egy hét múlva. Ez a körülmény azután egészen megörvendeztetett. Köszöntem tehát és eltávoztam. Egy hét múlva azután csakugyan ott volt az egész falu apraja-nagyja a „patent és szabadalmazott gépműhely“ előtt. Markos legények hozták kifelé a csodálatos és nagyszabású vörös szinü alkotmányt. A két mozsárágyut elhelyeztük a falu végén a vágóhíd mellett és az öreg Rekontra czigányt azzal az utasítással állítottuk melléjük, hogy mikor az üdvrivalgást meghallja, akkor minden továbbá teketóriázás nélkül lőjjön bele bennünket a históriába. És önök most bizonyára azt hiszik, hogy a hideg kovács repült a szárazon. Engedjenek meg én is ezt hittem, de — fájdalom — csalódnom kellett, a minthogy csalódniok kell önöknek is. A hideg kovács ugyanis nem repült ; legalább a szárazon épen nem repült. A gép kittegett-kattogott, a port is keverte, zavarta, sőt mozgott is valamit, de mivel óránként csak két méter sebességgel haladt, ezt tehát a legjobb akarattal sem minősíthettük repülésnek. Mikor azután mind bizonyosabbá vált, hogy a kormányozható léghajó, —* legalább a szárazon — éppen nem szándékozik repülni, egyszerre csak kitört a közönség hahotája. Nosza a vén Rekontrának sem kellett egyébb. Egyszerre csak bim-burrr, két lövés szörnyű dördülete reszkettette meg a levegőt s a következő pillanatban égett a vágóhíd. Nem iészn.:ezem itt a tűzoltás körül kifejtett serény tevékenykedésünket; csupán azt említem meg, hogy a vágóhídnak az ilyenkor szokásos zűrzavarban sikerült teljesen leégnie. A zűrzavar pedig azért szokott az ilyen alkalmakkor 5
