Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
66 odabenn, mivelhogy ott láttam feküdni előttem a földön egy csodálatos és nagyszabású vörös szinü alkotmányt. — Majszter uram, — szólék megdöbbenve — ez az? — Ez bizony, ez bizony. Ez az én léghajóm, az én pompás léghajóm. Remek munka, uram, remek munka. De hogy önöknek is alkalmat adjak a megdöbbenésre, le fogom írni, hogy mit láttam én a hideg kovács műhelyében. Tehát az a csodálatos és nagyszabású vörös szinü alkotmány egy jókora csónak volt, melynek oldalán két, széles küllőjü kerék büszkélkedett, olyanformán, mint a hogy az a dunai gőzhajókon szokott lenni. Ezt a két kereket egy, a csónak belsejében elhelyezett szerkezet hozta mozgásba, akként, hogy a benne ülő egy fölfelé álló forgantyut előre-hátra mozgatott. Egyszóval olyanforma alkotás volt az egész, mint a minőket a vasúti pályafelügyelők szoktak használni s melyeket magyarul részben drezinának, részben pedig —- a magyar tudományos akadémia nagy boszuságára — hajtányoknak nevez a hivatalos vasúti apparátus. Én természetesen azt hittem, hogy ez a különös alkotmány bizonyára a léghajó kosara és önök szinte természetesnek fogják találni, hogy a léghajó holléte iránt is érdeklődtem. A hideg kovács nagy szemeket meresztett reám. — De uram, de uram, — szavalt lelkesülten az öreg — hiszen ez a léghajó, a kormányozható léghajó; hát nem tetszik látni, nem tetszik? Most meg én meresztettem nagy szemeket a hideg kovácsra. — Hogyan, majszter uram? Ez itt a léghajó? De hogyan a kis manóban tud ez a levegőben repülni?-—• A levegőben ? Hát iszen nem repül ez a levegőben. — Nem repül? Hát ugyan hol repül? Vagy talán egyáltalán nem is repül. — Repül, repül, dehogy is nem repül, sőt nagyon is repül. Csakhogy, csupán a földön meg a vizen repül. — A földön meg a vizen ? — szólék elcsodálkozva. — De hát akkor miért léghajó a neve ? — Már miért ne lehetne léghajó a neve? — Hm, hogy is mondjam csak? Mivel hogy a legcsekélyebb alkatrésze sincs vonatkozásban a levegővel ; egyszóval semmi sincs benne a levegőből. A hideg kovács kaján mosolylyal válaszolta : — Uram! Hát a kukoriczacsősz talán kukoriczából van ? Mi ? Kukoriczából ? És nem kukoriczacsősz e mégis a neve? He, nem kukoriczacsősz? Mélyentisztelt hölgyeim és uraim ! Nem tudom, önök megdöbbentek-e e pillanatban, de én határozottan megdöbbentem a fenti alkalommal ; sőt, ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy logika még úgy nem vert le a két lábamról soha, mint a hogy akkor levert a hideg kovács logikája. Egyszóval beadtam a derekamat, meg voltam semmisülve. Azt már sokszor
