Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
bemutattam. Sőt ez az egyébként egyszerű kis esemény annyira kizökkentette őt a régi, megszokott kerékvágásból, hogy nádfödeles kis házikójának tűzfalára egy czégtáblát is akasztott ki azóta, mely zöld keretes fehér alapon vérvörös betűkkel a következőket adja tudtára mindazoknak, a kiket illet : Patent ! ! ! Szabadalmazot gépműhely. Megjegyzem, hogy a patent szó után látható három felkiáltójel adja meg ennek a különös czégfeliratnak az ódái szárnyalást; ellenben a „Szabadalmazott“ szóban a t betű egyedül hallgatja futó szél zúgását. Végeredményben azonban mégsem ez a két körülmény zavarja meg a jámbor szemlélő nyugalmát, hanem a czinóber rikító színe hat olyanformán a látóidegekre, mintha angol vasvillával járnának az ember szeme körül. A czégtábla kiakasztásával egyidejűleg megjelent az udvar egyik sarkában két darab cséplőgép-kerék; megjegyzem, hogy a „darab“ szó- itt jelző és nem főnév, tehát ilyen értelemben tessék venni; megjelent továbbá egy néhai gyermek- kocsi, melynek kosara majdnem egészen, első bal kereke ellenben egészen, viszont a hátulsó két kereke háromnegyed-részben hiányzott. És végül megjelent, mikor egyszer éppen arra jártam, maga a hideg kovács is, de ő nem az udvar egyik sarkában, hanem a pitvarajtóban. Köszöntöttük egymást, a hogy jó ismerősökhöz illik. — No majszter ur, kész-e már az a fránya masina?- Nemsokára uram, nemsokára. Haladunk, haladunk; előbb készen leszünk, mint hittem volna, előbb bizony ! Megjegyzem, hogy az öreg szeretett csaknem minden szót kétszer mondani. Válasza azután mégis csak szeget ütött a fejembe. Vájjon miféle csodajószágot konstruálhatott össze ez a jámbor ember? Mert hogy fur-farag valamit, azt az egész faluban széliében beszélték már, sőt valamelyest arról is tudott a fáma, hogy léghajót csinál a hideg kovács, de bár az egész falu népe égett a kíváncsiságtól, azért a keményfejü öreg megőrizte titkát és halandó rajta kívül ez ideig még nem látta a léghajót. — Talán tán ha meg is mutatná majszter uram, — szólék bizonytalanul. — Megmutatni, hm, megmutatni . . . hát iszen éppenséggel, éppenséggel, hm . . . fessék hát bejönni . . . tessék; már meggondoltam, hamar meggondoltam. — Lássa majszter ur, ezt szeretem én 'magában éppen, hogy ilyen hirtelen meg tud gondolni valamit és ezért mondtam én a jó múltkoriban is azon. a kabaré-estén, hogy bizom a maga által készítendő repülőgép sikerében, mert ismertem magát és tudtam, hogy maga hirtelen tud gondolni is, cselekedni is. — Hát iszen, szó a mi szó, uram ... de tessék, tessék, emerre, emerre, balra, balra. Balra tartottam tehát és beléptem a gépműhelybe, a mely tudvalevőleg patent és szabadalmazott. És hát, tessék elhinni kérem, szörnyen elcsodálkoztam — 65 — 5
