Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

54

megjelent műnek, mely a humanista kor verseit tartalmazza. A kiadó nevét nem' közli a könyv, de a czimben is jelzett és I-től XXIV. lapig terjedő magyar elöljáró beszéd végén azt olvassuk, hogy „irta Debreczenben 15-ik augusztusban

W. I. M. Dr.“ Ezen szűkszavú följegyzésből azt kell következtetnünk, hogy a könyvet Veszprémi István orvosdoktor és kiváló bibliográfus állította össze, a ki ezen időtájban Debreczennek főorvosa volt.

Teljes bizonyságuvá válik ezen állításunk ugyanezen könyvnek 1790-ben, tehát egy évvel később megjelent második kiadása alapján, a mely Pozsonyban került nyomtatás alá és a melynek teljes cimét Szinnyei József közli Magyar- ország természettudományi és matematikai könyvészete ^:imü gyűjteményes munkájában. Az első kiadásnak fönebb közölt cime még hosszabb, mert a folytatás igy szól : In fine recenter accesserunt. I. Consolationes adversus terrores mortis ad mentem Drelincourti versibus Leoninis expressae, adiectis nonnuljis, diversi argumenti epigrammatibus. Záradékul hozzájárulnak : I. A halál félelme ellen Delincourt felfogása szerint, léonin versekben irt vigasztalások néhány, különböző tartalmú epigrammával. A függelék másik két száma már magyar és az egyik Weszpréminek műve, a másik pedig Weszprémi életrajzát közli. így szól a két cim: II. Az egészségnek fentartására és a hosszú életnek megnyerésére tartozó regulák. III. Tudós Weszprémi István élete leírásának rövid kivonása, rézbe metszett epitaphiumával.

Weszprémi, teljes héven Weszprémi Csanády István, 1723 augusztus 13-án született , Veszprémben és orvosi tanulmányait Londonban, meg Strassburgban végezte, a hol 1776-ban orvosdoktori oklevelet kapott. Visszatérvén hazájába, Debreczen választotta meg tiszti főorvosának és ezen állásában érte őt a halál 1790 márczius 13-án. Kiváló iró volt, a ki a magyar orvostudomány történetében örökbecsűvé tette nevét Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae bio- graphia — Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza cimü munkájával, a mely Toldi Ferencz méltatása szerint „messze túlterjedve cime határain, históriai és archeológiái, nagyobbrészt azonban irodalomtörténeti kitéréseivel nagyszerű raktárát képezi szerencsés nyomozásaival számos fölfedezéseinek.“ Korszakos munkáján kívül, mint nagy bibliographus, az említett Pannoniae luctus czimü könyvet is ő adta ki, azonkívül tőle való : A magyarországi keresztény királyoknak históriája versekben foglalva cimü munka, a mely Bécsben látott napvilágot 1752-ben. Egyébiránt mint orvos is nagy hírnévre tett szert, a mit legjobban bizonyít azon körülmény, hogy érdemeinek elismeréséül Mária Terézia 1767-ben arczképét ábrázoló, dús gyémánt foglalatú arany éremmel ajándé^- kozta meg.

,.A Pannoniae luctusnak Weszprémi-féle kiadása az 1544-ik évben megjelent könyvet teljes szöveggel közli, ott van Vietornak ajánlása „Domino Alberto a Pereg“ pécsi prépostnak, úgyszintén az összes latin versek is olvashatók, a melyek bizony elég gyarlóak.