Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)
zés idején már biztosan nem állt vagy nem volt ép a téglakripta boltozata. A rétegek aprólékos bontásával és dokumentálásával a fenti jelenségek fizikai elkülönítését viszonylag jól tudja követni a régész. Azok értelmezésében viszont már kénytelen feltevésekbe (is) bocsátkozni. A legfontosabb és nehezen megválaszolható kérdés, hogy miért nem az üres sírboltba kerültek az első temetkezések? Az ásatás során ennek magyarázatát abban láttuk, hogy a - ma már maradványaikban sem látható, pusztán a betöltési rétegek és beásások alapján feltételezett - legkorábbi temetkezéseket valamilyen oknál fogva eltávolították innen, és máshová vitték, így a sírboltok feltöltődtek földdel és építési törmelékkel, a későbbiekben pedig ebbe ásták bele a további temetkezéseket. A tetszetős magyarázat történeti értékelésével azonban adósok maradunk, ugyanis nem ismerjük pontosan a kápolna és a kőkripta építtetőjének személyét. Az ásatás dokumentációjának feldolgozása során egy másik, prózaibb magyarázat is felmerült a jelenség magyarázatára: a kripták előre is elkészülhettek, lepadolásuk pedig néhány év múlva beszakadt, betöltésükbe föld került, emiatt a tényleges temetések idején újra kellett ásni azokat. A kőkripta esetében a boltozat elkülönülő habarcsozása alá is támasztja ezt a nézetet. Mikoriak a temetkezések? E vonatkozásban ismét a rétegtani megfigyelések (relatív kronológia) és az emberi maradványok mellől, valamint a sírok földjéből előkerült leletek adnak eligazítást. Az elhunytakat fakoporsóba helyezték, amint azt az elrozsdásodott koporsószögek, és adott esetben a korhadt koporsódeszkák vonala alapján megfigyelhettük. Mindkét sírépítményben az elhunytak lábánál vasból 17. kép. A téglakriptában megfigyelt gyereksír gödrének beásása, 2011 (fotó: Sófalvi András) 26