Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)
kovácsolt csizmapatkók maradványait tártuk fel (18. kép), az S-2A sírban ezenfelül erősen korrodált vastöredékek (koporsó vasalat) és textília nyomait rögzíthettük. Nem tudjuk biztosan, hogy az 1973. évi ásatás során talált két aranyozott ruhagomb ehhez a temetkezéshez, vagy az ezt követő gyermeksír maradványaihoz tartozott-e. A két sír betöltéséből - eredetileg a korábbi betöltésében lévő, de a gyereksír megásásával megbolygatott - a 16-17. századra jellemző, vállán több sorban fehér földfestékkel díszített fazék töredékei kerültek elő, valamint egy ehhez hasonló fazék darabjait találtuk a téglakripta mindkét temetkezését záró rétegben (19. kép). A szuperpozíciók alapján a legkésőbbre keltezett S-l A temetkezés betöltésében egy vasból öntött, 17-18. századi gyertyatartót találtunk (20. kép). A kései datálást támasztja alá a sirgödör felső szintjéből előkerült, belül világoszöld ólommázzal díszített, megkopott kerámiatöredék, valamint a nagymennyiségű elszenesedett famaradvány, feltételezésünk szerint ezek a kápolnát ért 1661. évi török-tatár pusztítással hozhatók kapcsolatba. Az eddigiekből, ha elég tág időhatárok között is, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két kriptába a 16-18. század közötti időszakban temetkeztek. A kripták feltárásával párhuzamosan újabb felületet (3. w, • . 19. kép. 17. századi fazék töredékei a szelvény) nyitottunk a kapóitéglakriptát záró rétegekből na keleti karéjában, ugyanis (fotó: Sófalvi András) 18. kép. Az S-2A sírból előkerült csizmapatkók (rajz: Demeter István) 27
