Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

16. kép. A kőkriptában feltárt S-1B sír maradványai (rajz: Sófalvi András)

A kripták közepén keresztben meghagyott észak-déli tanúfal rétegeinek tanulmányozása során elég bonyolult kép rajzolódott ki ezek használatát illetően (14. kép). A metszetekben látható beásások és a napvilágra került csontvázak alapján megállapítható volt, hogy mindkét sírboltba legalább kétszer temetkeztek: a kőkriptából két felnőtt, a déli sírépítményből szintén egy felnőtt és egy kisgyerek földi maradványai kerültek elő az 1973. és a 2011. évi ásatások során.

A kőből épült kripta esetében az általunk feltárt legkorábbi temetkezés (S-1B) különös módon nem egy üres sírboltba került, hanem az azt kitöltő tömött, enyhén kevert, téglatörmelékes földbe ásták (téglás betöltése alapján arra következtethetünk, hogy ekkor már állt a déli sírépítmény is, hacsak a téglák töredékei nem egy korai - ma már rétegtanilag nem dokumentálható - téglapadlóból származnak). A kőkripta második temetkezése (S-l A) a legkésőbbi a sírkamrákba történt temetkezések sorában, ugyanis beásása átvágja a déli sírépítmény betöltési rétegeit (15-16. kép).

A déli sírkamrába a legkorábbi temetkezést (S-2A) szintén már egy feltöltési rétegre fektették (intenzív téglás, köves, habarcsos réteg). Ezt a későbbiekben egy kisgyerek elhantolása követte (S-2B), melyet gödrének beásása (17. kép) alapján tudtunk megfigyelni, illetve előkerült néhány infans csont is, sajnos már nem eredeti helyzetben. Ajelenséget az 1973. évi ásatási napló a kriptába mélyedő rablógödörként értelmezte, azonban az akkor előkerült kisgyerek koponyatöredék és az általunk megfigyelt stratigráfia alapján rájöttünk, hogy ez is egy temetkezés volt. (A másodlagos beásásokat 1973-ban mindkét kriptában utólagos bolygatásnak, sírrablásnak vélték.) Megfigyeléseink azt mutatták, hogy a második temetke-25